2008. március 24., hétfő

2008. március 20., csütörtök

impressionnante.wmv




Ezt látni!....
Újra nő a szememben a Nő,
az ANYA, az anyai ösztön
csodákra képes!

2008. március 7., péntek

Végtagok nélkül!

Rating:★★★★★
Category:Other
Image Hosted by ImageShack.us





Image Hosted by ImageShack.us


Image Hosted by ImageShack.us
Image Hosted by ImageShack.us
Image Hosted by ImageShack.us


Image Hosted by ImageShack.us


Egy hete kaptam Nich Vujicicről készült videót,
Nehezen szántam rá magamat, hogy feltöltsem!
Döntöttem!
Sokakhoz szól! Akinek segítségre, bátorításra van szüksége,
Megkapja!
Akinek egészsége 100 %-os, azt elgondolkoztatja,
Hogy becsülje meg azt!!!!
Sok fiatal, középkorú és idős, ki úgy döntött, eldobja életét,
A „semmi” miatt, egy bánat, egy csalódás, elkeseredés,
Meguntság, szülő iránti tizenéves dühkitörés, mert „csak
Rosszat akar nekem, nem hagy békén, szigorú, hanyast hoztál
Ma magyarból? Fizikából és matekból?”,
Az élvezetfüggőség, túladagolás, bünözés, hogy megtudjam
Venni, játékszenvedély és sorolhatnám milyen okok miatt
Dobták el életüket,
Talán látták volna Nich Vujicic fotóját, látták volna mosolygós
Arcát, karok és láb nélküli mindennapi tevékenykedését,
Hallották volna szavait……….ha……..,
Nekik, akik már elmentek, késő!
De…..itt a lehetőség, hogy segítsen és bízom abban, hogy
Mindenkihez szól és kinek hogyan, de hat, mert hatnia kell!!










2008. március 2., vasárnap

Mennyire igaz!

Rating:★★★★★
Category:Other





MENNYIRE IGAZ

Van olyan éles
határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért? Van olyan csodás
pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként tekintenek gyermekük
életére, és vállukat rándítják, hogy â ez úgyis az ő életük" és nem éreznek
semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján
állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt
kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nővér azt válaszolta,
"Amikor már túl
lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.

A harmincas éveimben egy osztályterem kis
székén ülve azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával
hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó
kisiparosi álma felé. A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta, "Ne
izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti
a társaságukat." Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.


A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam,
hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és, hogy kinyíljon a
bejárati ajtó. Egy barátomtól ezt hallottam, "Önmagukat keresik. Ne aggódj,
néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak." Az édesanyám
csöndesen mosolygott.

50 évesen elegem lett
a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt,
és ehhez hozzájött egy új ránc is. Nem tudtam eltüntetni. Az édesanyám csöndesen
mosolygott. Továbbra is magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az
elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.

Ismerőseim azt mondták, hogy amikor
megházasodnak a gyermekeink akkor
véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket. El szerettem volna hinni,
de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt
kérdése,

"Haloványnak látszol.
Rendben vagy?
Hívj, amint hazaérsz. Rossz a
hangulatod?"

Létezik,
hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték? Az aggódást
fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi gyengeség és az
ismeretlentől való félelem útvonalát? Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely a
magasrendű élőlénnyé tesz minket?

Az egyik gyermekem az
utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy, "
Hol jártál? 3 napja hívlak és nem vetted fel.
Aggódtam."
Boldogan
mosolyogtam.
Megkapta a fáklyát.

Peles kastély Románia.pps, 174135_meinherrchenisteinidiot.pps, A házasságról...,Csak nektek.pps pps, Beautiful_animal_photography.pps,

Egy kattintás az Attachmentre,
és menti saját gépedre a .pps-t.