2008. március 2., vasárnap

Mennyire igaz!

Rating:★★★★★
Category:Other





MENNYIRE IGAZ

Van olyan éles
határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért? Van olyan csodás
pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként tekintenek gyermekük
életére, és vállukat rándítják, hogy â ez úgyis az ő életük" és nem éreznek
semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján
állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt
kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nővér azt válaszolta,
"Amikor már túl
lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.

A harmincas éveimben egy osztályterem kis
székén ülve azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával
hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó
kisiparosi álma felé. A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta, "Ne
izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti
a társaságukat." Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.


A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam,
hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és, hogy kinyíljon a
bejárati ajtó. Egy barátomtól ezt hallottam, "Önmagukat keresik. Ne aggódj,
néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak." Az édesanyám
csöndesen mosolygott.

50 évesen elegem lett
a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt,
és ehhez hozzájött egy új ránc is. Nem tudtam eltüntetni. Az édesanyám csöndesen
mosolygott. Továbbra is magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az
elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.

Ismerőseim azt mondták, hogy amikor
megházasodnak a gyermekeink akkor
véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket. El szerettem volna hinni,
de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt
kérdése,

"Haloványnak látszol.
Rendben vagy?
Hívj, amint hazaérsz. Rossz a
hangulatod?"

Létezik,
hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték? Az aggódást
fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi gyengeség és az
ismeretlentől való félelem útvonalát? Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely a
magasrendű élőlénnyé tesz minket?

Az egyik gyermekem az
utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy, "
Hol jártál? 3 napja hívlak és nem vetted fel.
Aggódtam."
Boldogan
mosolyogtam.
Megkapta a fáklyát.

2 megjegyzés: