2007. július 31., kedd

emloraktunetek.pps

Előbb klikk a fotóra,cél vagy hivatkozás mentése másként! Utána látható a .pps

2007. július 30., hétfő

http://www.mozilla-europe.org/hu/
Firefox 2.0.0.5

A díjnyertes webböngésző most gyorsabb, még biztonságosabb és tökéletesen testreszabható.

Ajánlom, ha igazán akarjátok látni, milyen is a honlap, ezt használjátok. Teljesen mást mutat - eredetit -, mint az InternetExplolerrel nézve. Aki IE-hez ragaszkodik, ne haragudjon meg e megjegyzésemért. Tény, ami tény, nem az és nem úgy fest, ahogy eredetileg kellene megjelenni az oldalnak.

2007. július 22., vasárnap

Sírni jó..

Sírni...

Sírni jó,
Mert nem fáj utána annyira,
Sírni jó,
Mert megjön a lélek nyugalma.

Néha sírni kell,
Mikor érzed a hiányt,
Néha sírni kell,
Mikor érzed hogy fáj.

Sírni érdemes,
Akkor is ha elhagytak
Sírni érdemes,
Akkor ha becsaptak.

Sírni jó,
Csak a büszkeség fogja le,
Sírni jó,
Ha lelked fájdalom fogja lett.

Sírok hát,
Mert felszabadít a rabságból,
Sírok hát,
Hogy megszabaduljak a fájdalomtól.

Sírok hát,
Mert bizony elhagytak,
Sírok hát,
Mert nagyon becsaptak.

VERS EREDETI _ átírt - egyéb

Én & Én

Én vagyok az angyal,
Ki rád tekint,
S lágy hanggal, finom sóhajjal
Átölel, megérint,
Derűt és fényt hozva
Magányos élet-átkodba.
Feledés, csoda, varázslat -
Mind-mind én vagyok,
Ott leszek, ha kellek, te vagy mások
Ha hívnak, megtaláltok,
Elborzadtok, ha megláttok:
Már nem az vagyok, kire vágytok.
Én vagyok a halál,
Ki rád vár.
S kacagva - mely örökké
Füledben cseng már - megöl.
Feketébe vonva a világot,
Kiirtva a fényt és boldogságot,
Ölelésem vérbe fojt, kitöröl
Minden emléket szemem sugara.
Betöltöm képzeted zugait
Rémekkel, félelmekkel, s életed
Kicsinyes fonalait méreggel
Itatom át - s aztán, de csak aztán -,
Ha már félőrülten, rettegve vágysz rám,
Széttépem.
De ott leszek megint,
És megsiratlak, ezer apró szájként
Felém átkot sikító sebeid
Hangjára könnyeim zápora,
Görcsös zokogás a válasz.
Ha én kellek, ezt vállald:
Én örökre a tiéd leszek.
És megsiratlak majd - ha már megöltelek.

Félelem nélkül

Panka barátnőm oldala, aki Olaszország rajongója, tanács, tipp a látványon kivül

http://olaszorszag.fw.hu/

2007. július 17., kedd

Egy rózsa

Somlyó Zoltán

Egy rózsa

Himnusz

Munka után a kertbe
kicsalt az alkonyat,
szelíd sugár ölelte
a tűnő partokat.

Sétáltam, hogy nyugosszam
felbolydult agyamat,
de hívta izgatottan
az élő forgatag.

Csend volt s még nem homály: az
a fény az est előtt,
mely még egyszer eláraszt
minden eléjövőt.

Mintha külön reflektor
kisérne téveteg
rezdültében ilyenkor
minden kis levelet.

Ezernyi féle zöldbe
mártva, bokor, fa, fű,
mind külön tündökölte,
hogy egy szín – hány szinű.

Külön villant az égen
minden gyors fecskeszárny,
s egy gólya, ahogy éppen
ingó fészkére szállt.

Épp olyan volt e tűzben
enyésző alkonyat,
mint mitől menekültem:
a feldúlt, lázas agy,

mely mindent élesebben
lát és külön-külön,
mintha izzó keretben
függne egy láng-szögön.

Ott kint is azt találtam,
mi úgy gyötört belül:
száz kérdést száz irányban,
s mind feleletlenül.

Alattam hangya-horda –
vajon hová vonul?
Fönt egy gyors gép motorja
döng láthatatlanul.

Fönt egymásba botolva
torló felhő-hadak,
bennem a kötve-oldva
áramló sók, savak –

századok minden titka
ott tombolt körülem,
és mindre sarkig nyitva
szivem, eszem, fülem.

S egyszerre csak megálltam,
a szívem is elállt,
a rózsák közt megláttam
egy vörös rózsaszált.

Éppúgy lélegzetet vett,
mint körül bármi más,
akár tövén a tetvek,
vagy lent a parti sás,

vagy bármelyik bogár, vagy
akármely mezei
gyom, éppúgy cirkulálnak
benn a föld nedvei,

épp olyan bonyolultan
s oly egyszerűen él…
És mégis leborultam
volna elébe én.

Csak álltam ott előtte.
És még most sem tudom,
mi volt e lágy redőkbe
márványló tűz-szirom.

2007. július 15., vasárnap

Szerelmes _Érints meg...

Érints meg…

Tűzd hajadba a hajnalok bódító illatát
tűzd hajadba a csillagok szikrázó fényeit
késő megkeresni a visszafelé vezető utat
ha elnyelte már mindkettőnk tétova lépteit

Emlékszel milyen könnyű volt
mikor az éj ellopta álarcainkat
és a jelmezeket magunk mögött hagyva
rohantunk a tengerpart felé?

Szedd össze a széttört Idő elvesztett darabjait
szórd szélbe az ígéretek tompa moraját
nyakadban gyöngyök, szemedben az ösztön kínja
találkoznunk kellett, itt vagy odaát

Szorítsd magadhoz a vörösen izzó nyarat
öleld át álmaid, mint menekülő felhőt
vidd, amit vinned kell, a többi ittmarad
homokkal takard a hullámzó esőt

Érints meg, mielőtt végleg elmerülnél a Város végtelen szívében
érints meg és gyere el máskor is…

( Írta: plantine)

2007. július 9., hétfő

Egy anya fájdalma....(nagyon szomorú történet - "csak anyai szív képes túlélni, írásaival üzenni...kapcsolatot tartani... ") oldal címe:http://www.bigfoot.hu/gosi_vali.htm

Gősi Vali

Magamról

1954 május 29-én Győrszemerén születtem. Általános iskolai tanulmányaim során kaptam a legfontosabb útravalót kedves magyar tanáromtól, Ács Lászlótól, aki elindított az irodalom, a versek megismerésének útján úgy, hogy ez ma is életem fontos része.

Középiskolába Szombathelyre, a Rudas László Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, ahol dr. Kamarás Béla tanár úr segítségével folytatódhatott utazásom az irodalomban.

Ezekben az időkben tanáraim bíztatására, és ekkor már saját hitemből, az irodalom iránt érzett mélységes szeretetemből adódóan irodalmi körbe, szavalóversenyekre jártam.

Érettségi után - annak ellenére, hogy közgazdasági szakképesítést szereztem - a Szombathelyi Tanítóképző Főiskola tanítói szakára felvételiztem, hogy gyermekkori álmomat valóra váltva magyar tanár lehessek. Sikeres felvételim ellenére helyhiány miatt elutasítottak, így adminisztrációs területen dolgozni kezdtem.

Hamarosan megismertem férjemet, aki Győrben élt, 1973-ban összeházasodtunk, azóta is meghitt házasságban élünk. Két gyermekünk született: Zoltán fiam - aki sajnos, már nem él - 1974-ben, Orsi lányom 1977-ben. Házasságkötésem óta Győrben élünk, de gyökereim ma is húznak Vas megyéhez, idős szüleimhez, ott élő nővéremhez, az emlékekhez.

Már több, mint 20 éve dolgozom a Magyar Rádió Rt Győri Regionális Stúdiójánál gazdasági vezetőként. E nehéz, felelősségteljes feladat feszültségének oldásához ma is elég, ha esténként a könyvespolcról leveszek egy verseskötetet, és olvasgatom.

Szerencsére gyermekeim is a mondókák, mesék világában nőttek fel, minden ajándéknál nagyobb öröm volt számukra, ha esténként az ágyuk szélén ülve meséltem.

Visszagondolva életünkre talán túlzás nélkül mondhatom: boldogan éltünk...

Aztán 2000. július 29-én minden álmunk összeomlani látszott,- elveszítettük csodálatos 26 éves fiunkat, Zoltánt, aki Görögországban, Korfu szigetén, Sidariban, boldog nyaralásuk utolsó délutánján életmentés közben a tengerben lelte halálát.

Akkoriban úgy éreztem, Zolival számunka is meghalt a világ. Orvosom unszolása ellenére gyógyszer nélkül próbáltam túlélni e kegyetlen próbatételt, és egymás kezét fogva, összeborulva, reménytelenül gyászoltunk Orsi lányommal, és férjemmel.

Közben egy kisebb műtéten estem át, néhány napot nem dolgoztam, ezidőtájt még hosszabb ideig üldögéltem emlékeket idézve a temetőben, ahol gondolataim vissza-visszatértek a boldog időszakra, amikor életem csodái, a gyermekeim még kicsik voltak. Egymást kergették fejemben az ismert, soha el nem felejtett rímek, mondókák, verssorok.

S ahogy a temetőből naponta fájó szívvel hazaértem, egyre kínzóbb vágyat éreztem, írnom kell Zolinak! Hátha elér hozzá mégis … az üzenet, hátha megtalálja Őt lelkem hangja valahol a végtelenben.

Először levelet, majd ügyetlen rímeket, később megint leveleket írtam. Beszélgettünk. És így van ez azóta is. Ha nagyon fáj a hiánya, ha nagyon szomorú vagyok, leülök, írok, és ilyenkor úgy érzem, újra együtt vagyunk.

Hát így születtek az írások.

Sehol nem publikáltam eddig, de mostanában megfordult a fejemben, talán nem baj, ha megosztom másokkal is fájdalmamat. Talán - ha többet nem is - sírni segítenek a sorok azoknak is, akiknek még ez sem sikerül fájdalmukban, mert ilyen is van.

A napokban - hogy kiderült, talán mégis visszatér hozzánk az elveszett boldogság,- Orsi lányom babát vár - már vidámabb írásokkal kacérkodom. Elhatároztam, hogy meséket, mondókákat, versikéket írok a kis jövevénynek. Már született is néhány, és remélem, örömmel hallgatja majd Ő is, ahogy az én gyermekeim, annakidején.

2005. december 31-én – mint minden ünnepen – mélységesen szomorúan Zolit hívtam emlékeimben, és a fájdalmas hangulathoz illő, könnyeket segítő versek után kutatva irodalmi weboldalakon olvasgattam, amikor valami megmagyarázhatatlan késztetésre, bujkáló vágyamat szabadjára engedve beküldtem néhány írást az Író Kilencek – Élő Magyar Írók, Költők Nemzetközi Köre ( www.irokilencek.hu ) bemutatkozó oldalára.

Másnap levél várt, kedves invitálás, - az Író Kilencek főszerkesztőasszonya, Szőnyi Bartalos Mária az Író Kilencek tagjai közé hívott, ahol azóta már megjelentek írásaim, és naponta várnak szeretettel társaim, és az éltető műhelymunka, amiért elmondhatatlan hálát érzek.

Talán egyszer legrejtettebb álmom is megvalósul: könyv lapjain át is üzenhetek egyetlen, drága fiamnak, Zolinak a végtelenbe. S talán az életünkbe végre örömkönnyeket hozó kis csodalény, leendő unokám is kezében tarthatja egyszer a neki írt versek, mesék gyűjteményét, és ölembe ülve kéri majd: Nagymama, mesélj!

Ezért hát örökre hálás vagyok az irodalomnak, íróknak, költőknek, legkedvesebb barátaimnak, a könyveknek, akik segítségével talán újra élek.

Köszönöm a sorsnak mégis, hogy megélhettem a legszentebb csodát: két gyönyörű gyermeknek adhattam életet, bár Zoli fiam nagyon előrement, de hála az égnek itt van nekünk Orsi, aki bearanyozza napjainkat, hamarosan már a szíve alatt hordott csöpp gyermekével együtt.

Várnai Zsenit idézem:

„Az én kicsi lányom,

mint egy varázsálom,

új életre kelti

rég elmerült énem,

valamikor zengő,

a múltból derengő

édes nevetésem.”

És egyszer, ha már minden földi dolgomat elvégeztem – már tudom – békésen, derűs szívvel, félelem nélkül indulhatok én is végtelen utamra, hiszen Zoli fiam vár majd, és talán boldogan összeölelkezünk újra… Addig is Várnai Zsenivel üzenek, Kisfiam:

A végtelenben egy napot…

Csak pár évet, pár hónapot,

A végtelenben egy napot

Alszol egyedül, gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,

A földön itt misem örök,

S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem,

Ott messze túl a Mindenen,

Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,

De túl a földi életen

Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,

Csak még pár földi dolgomat

Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,

A másvilági réteken

Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,

A végtelenben egy napot

Aludjál addig, gyermekem.

2007. július 7., szombat

A szeretet mindent megold...

A szeretet mindent megold!
>
>
> Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú
> öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte oket. Így
> szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek
látszotok.
> Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
>
> "A ház ura itthon van?", kérdezték.
>
> "Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon."
>
> "Akkor nem mehetünk be, felelték.
>
> Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
>
> "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be oket!"
>
> Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket"
>
> "Együtt nem mehetünk be a házba," felelték.
>
> "Miért nem?" kérdezte az asszony.
>
> Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az o neve, Jólét," mutatott
egyik
> barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta," O a Siker és én
vagyok
> a Szeretet." Majd így folytatta, Most menj vissza a házba, és beszéld
> meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."
>
> Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg
> mondott. A férj megörült. "Ez nagyszeru!!", mondta. "Ebben az
esetben
> hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!"
>
> A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább
a
> Sikert?"
>
> A menyük eddig csak hallgatta oket, és most eloállt saját
> javaslatával. "Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk
> megtelne szeretettel!"
>
> "Hallgassunk a menyünkre," mondta a férj a feleségének.
>
> "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"
>
> Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, "Melykotök
Szeretet?
> Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk."
>
> Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik ketto szintén
> felállt,
> és
> követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és
Sikert, "Én
> csak a Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?"
>
> Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha jólétet vagy Sikert hívtad volna
> be, a másik kettonek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet
> hívtad, ahova o megy, oda mi is vele tartunk."
>
> Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!"
>
> KÍVÁNOM NEKED...
>
> Ahol fájdalom van, kívánok neked békét, és könyörületet.
>
> Ahol kétségek vannak, kívánok neked megújult önbizalmat
> képességeidben, hogy megküzdhessd.
>
> Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok neked megértést, türelmet,
és
> megújult erot.
>
> Ahol félelem van, kívánok neked szerelmet, és bátorságot.
>
> Most két választásod van:
>
> 1. Bezárod a dokumentumot
>
> 2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet
> azokkal, akik fontosak neked. Remélem a másodikat választod. Én
azt
> tettem.

Mandala

Ezen technikák külön-külön, illetve együttes alkalmazásával, a gyakorló, a létezés minden síkján egyszerre képes jelen lenni, természetesen úgy, hogy a jelenléte tudatos.
Mandala küldés
Mandala küldés
Hiszen a meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a meditálót segítsék eljuttatni a célba, ahol természetesen már feleslegessé válnak. Persze egy már megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre (például: mandala), hiszen léte állandóan a valóság igazi természetében időzik.
A mandala ennek megfelelően (legtöbbször, de nem mindig) egy kör alakú területet jelent. Valójában a mandala az ember potenciálisan megvalósítható legmagasabb tudatállapotának képi kifejezése. A mandala tehát a világegyetem képe, a kiáradás és visszaolvadás folyamatában megjelenítve, tehát annak lényegében ábrázolva. A mandala megmutatja az Abszolút Tudatosságban és Fényességben végbemenő folyamatot. A mandala célja megtalálni a tudatosság egységét, és helyreállítani az emberben a dolgok ideális rendjét.
A mandala tehát egy megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződését, és annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. A mandala középpontja szimbolizálja a világ közepét. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog.
Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága. Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába. A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.

A MANDALA SZÍNEINEK A JELENTÉSE:

. A MANDALA SZÍNEINEK A JELENTÉSE: - Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom. - Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés. - Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség. - Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia. - Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia. - Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem. - Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség. - Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás. - Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés. - Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom. - Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez. - Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

A mandala az európai kultúrába Carl Gustav Jung tevékenysége során került be, mint művészet-terápiás eszköz. Alkalmazásának sikere azóta is töretlen, és napjainkban virágkorát éli, mind Európában, mind az Egyesült Államokban. A mandala nézése, rajzolása a meditációnak egy formája. Harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti, segíti a koncentrációt.
A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá.

Bátorság kell...

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. (Márai Sándor)

Könny és a szeretet...

"A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!"

(Szerződ:Ismeretlen)

Félhomályban

Félhomályban

„A szívedből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szivembe...
Egyedüli kincs tetőled:
- Amit adhatsz még nekem -
A szivedből egy-egy sóhaj...

A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe...
Oly kevés maradt a multból...
Amit néked adhatok:
A szívemből egy-egy sóhaj... „

(Ady Endre)

A gyermeknevelés tíz parancsolata

1.
Adj gyermekednek folyamatos, állandó,
személyes gondoskodást!
Ez éppen olyan fontos, mint az élelem!

2.
Adj nagylelkűen gyermekeidnek idődből
és megértésedből!
Játssz velük, olvass nekik többet,
mint amennyit általában a családban szoktak!

3.
Gondoskodj állandóan újabb és újabb tapasztalatokról,
és mesélj hozzá, beszélgess vele sokat!
Így születésétől kezdve részesítheted
az anyanyelv változatos fordulataiban.

4.
Bíztasd, hogy sokféle módon játsszék
egyedül és más gyerekekkel is,
kutasson, fedezzen fel, konstruáljon,
utánozzon és alkosson!

5.
Többször és többet dicsérd az erőfeszítéseit,
mint a teljesítményét!

6.
Egyre fokozódó mértékben kívánj
gyermekeidtől felelősségtudatot!
Teremts olyan körülményeket,
hogy a feladatok teljesítéséhez minden erejét
össze kelljen szednie, összes képességeit
latba kelljen vetnie!

7.
Emlékezz rá, hogy minden gyermek
sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyszeri,
egyedi személyiség.
Így az, ami kedvező az egyiknek,
nem biztos, hogy jó a másiknak.

8.
Műveld magad annyira,
hogy észrevehesd gyermekeidben a temperamentumának és életkorának megfelelő vonásokat, és az azoktól eltérő jelenségeket!

9.
Sose fenyegesd gyermekeidet azzal,
hogy nem fogod szeretni, vagy túladsz rajta!
Elítélheted viselkedését, de sose érezze úgy,
hogy őt ítéled el!

10.
Gyermeked nem kérte, hogy megszülethessék,
ez a Te akaratod volt. Csak a vele való
mindennapos törődés, jó érzelmi kapcsolat
hozza létre nála a szülő iránti hálás szeretetet.

laulyster.blogspot.com