2008. december 31., szerda

Homornyik: Sose búcsúzz el...

http://video.xfree.hu/?n=meskete-csillagvirag|7d72c8abf325ef86c6cd4e3bfaeb2f79
Sose búcsúzz el... pps-hez
Sose búcsúzz el..

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el!

BUÉK.pps

Attachmentre klikk és már
menti saját gépedre a .pps-t
Attachment: BUÉK.pps

2008. december 17., szerda

rubber woman.wmv




Feltétlen nézzétek!
Észbontó! Hogy nem reccsen, törik a csigolyája. Miből van ez a nő?!

2008. december 14., vasárnap

36-malej.wmv




Végre elszántam magamat gépem rendezésére!
Így haladok, mindent megnézek, talán jövő Karácsonyra befejezem.
Ezt nem lehetett nem feltenni, édes kis baba, kb. 13 éves lehet most, nézheti, "ügyes kis srác voltam én akkor is"

2008. december 13., szombat

Anyu, miért?

Kedves édesanyám: Rövidke az életem, még csak három hetes vagyok. Ezért még egész világosan emlékszem arra a napra, amikor ráébredtem először, hogy vagyok. Nyilván akkor te még semmit sem tudtál rólam. Talán csak néhány hete szerezhettél tudomást létezésemről.
 Hallgatóztam, hogyan fogadtad. De semmi…

Szeretnék örömet szerezni neked, és ez az első, amit az irántad érzett szeretetem gyümölcseként tudhatok. Ígérem, hogy ha majd megszületek, sok mosolygásra bírlak rá. Később, amikor majd megnövök, akkor is fogok igyekezni, hogy örömöd leld bennem. Azt szeretném, ha büszke lehetnél rám!
Én már hallom a hangodat egészen közelről, amikor beszélsz. Te még nem hallasz, de vajon legalább érzel engem?
 
 Két hónapja már dobog a szívem, sőt karjaim és lábaim is vannak. Már azt is tudom, hogy lány leszek. Biztosan örvendenél, ha ezt tudnád. Talán az apukámmal már el is döntöttétek, hogy milyen nevet adtok nekem. Izgatottan várom, hogy megtudhassam, hogyan fogtok szólítani majd! Ha arra gondolok, hogy mennyire várhattok és szerethettek, kis szívem megtelik boldogsággal, és fickándozni tudnék, akárcsak egy halacska. Számomra ti vagytok az egész világ! Szépnek képzellek el édesanyám, kedvesnek. És számomra most te vagy az otthon, egész világom, és teljes mértékben tőled függök. Közvetlenül a szíved alatt lakom és hallom annak minden egyes dobbanását. Talán még eddig egyetlen ember sem volt ilyen közel hozzád. Köszönöm, hogy magadban hordozol, a te tested táplál, otthont, meleget, védelmet nyújt és segít, hogy tovább fejlődhessem. Ebből is látom, hogy mennyire szeretsz. Szeretnék már végre rád mosolyogni, puha kis arcomat a tiédhez szorítani, és apró kis kezecskéimmel beléd kapaszkodni. Anyukám, alig várom már azt is, hogy láthassam a nagyvilágot: a fényt, a színeket, és tele szívjam kis tüdőmet levegővel, kezeimmel, lábaimmal szabadon rúgkapálózzak, és teli torokból ordítsak, hogy mindenki észre vegye, hogy én létezek.

 Anyukám, ugye, hogy sok mindenre meg fogsz tanítani? Te fogsz etetni, füröszteni, pelenkázni. Megtanítasz majd járni is, beszélni is, és később írni is. Ugye mellettem fogsz ülni, ha egy kicsit rosszul érzem magam, és átölelsz, ha félek? Ugye énekelni, és mesélni is fogsz nekem? Ugye megmutatod sorra az összes virágot, és elmagyarázod a felhőket? Ugye megmutatod a csillagokat, a pillangókat, a hegyeket, és a madarakat? Ugye megtanítasz házat és kutyát rajzolni?
Ugye megtanítasz majd köszönni az embereknek? De mindenekelőtt megtanítasz szeretni és kacagni. Odakint nagyon szép lehet a világ, és én mindezt a te szemeiddel fogom látni. Amilyennek te látod a világot, és annak dolgait, én is olyannak fogom majd látni.

Hirtelen most tele vagyok életvággyal, nagy tervekkel, tettvággyal, és szívem mindettől szaporábban ver. Átérzem a létezés lüktetését, és mintha ez tagjaimat is megtöltené létörömmel. Ezernyi kérdésem van, és ezek célt adnak életemnek. Tudom, hogy segíteni fogsz a válaszok meg találásában. A te áldott szorgos kezeid támogatni, vezetni, hordozni, terelgetni, oltalmazni, inteni. Szelíden fognak simogatni, én pedig mindig biztonságban fogom magam érezni karjaid közt.
Nagyon kicsi vagyok még, csak néhány centiméter, és mégis minden testrészem megvan, már csak növekednem kell. Érezlek téged, testem összefonódik a tiéddel, és mégis két különálló személy vagyunk. Vajon amikor világra születek, akkor i ilyen közel leszek hozzád? Ha testben nem is, de lélekben annál inkább! Amikor örömöd lesz, én is örülni fogok, és amikor én boldog leszek, ez téged is azzá tesz majd. Amikor nekem fájdalmam lesz, az neked is fájni fog, és fordítva is. Szilárd meggyőződésem, hogy te leszel a világ legszebb, legbüszkébb édesanya, én pedig a legmosolygósabb, és legegészségesebb kisbabája.

No, de hirtelen mi ez az éles, furcsa zaj? Te is hallod anyukám?

 Félek!!!!!!!!!! Kicsi szívem olyan hevesen dobog, majd szétszakad. Butaság, hiszen itt vagy te, és nem kell félnem semmitől. Te nem hagyod, hogy bármi is ártson nekem. Az anyukám vagy, és tudom, hogy az én édesanyám annyira szeret engem, hogy még az élete árán is megvédene! Anyukám a te szíved is hevesen dobog! Te is félsz? Ó bárcsak segíthetnék neked! Megvigasztalnálak, hozzád bújnék, és megpuszilnálak.
 Ez az ijesztő, csúnya hang egyre inkább közeledik… már egészen közelről hallom… itt van… anyukám, de hiszen ez benned van, és felém tart.
 Miért????? Anyukám ez az idegen mit keres itt, mit akar? Butaság félnem, hiszen te mindenről tudsz, ami engem ér, és bármi legyen is az, csak a javamra lehet, ha egyszer beengedted ide.

 Jaaaj… a lábam! Sikoltozni, sírni szeretnék. Rettenetesen fáj. Nézz ide! Sehol sincs, pedig úgy örvendtem nekik. Kitépte a lábacskáimat, és magába szívta, elvitte. Kitátom a szájam, és üvölteni tudnék a fájdalomtól oly hangosan, hogy még te is meghallanád, de még nem jön ki hang a torkomon…
Ó, ne, már megint jön! A karom… Most meg azokat tépte le, és még csak nem is egyszerre. Az enyémek voltak, mért vették el tőlem?
 Anyukám ezekkel, a karokkal akartalak megölelni, beléd kapaszkodni. Ezekkel, a kezekkel akartalak megsimogatni. Ezekkel, a kezekkel akartam felfedezni és meghódítani a nagyvilágot.

Melegség önt el… - vér! Segíts rajtam édesanyám! Könyörgöm! Hiszen már megint itt van, és olyan erővel húz, mintha csak magába akarna szívni! Anyukám meg fogok halni? Miért? Még nem is láttalak téged. Nem láttam semmit a világból. Segíts! Egyedül csak te mentheted meg az életem! Még karok és lábak nélkül is élni akarok! Élni, élni, élni! Némán, de egy utolsó erőfeszítéssel próbálok tiltakozni. Miért kell ilyen hamar meghalnom? És miért itt? Azt hittem egészen természetes és egyértelmű, hogy mindenki megszületik. Miért nem segítesz? Elfelejtetted, hogy te is magzatként kezdted? Nem értem, mi történik velem, és miért, de azt hiszem, ez neked is fáj, és ha lehetőséged lenne, akkor segítenél! Most csak fájdalmad foglalkoztatja kis agyamat, és óh, mennyire szeretnék enyhíteni a te fájdalmadon, bármibe kerülne is ez nekem. Érzem, ez az idegen fegyver, lassan teljesen magába szippant. El fognak innen vinni végleg. De azért még egyszer, utoljára próbálom kiáltani, hogy segíts! Szükségem van rád…

Anyukám, ki ölt meg engem?
ANYUKÁM, KI ÖLT MEG ENGEM?

Szerető gyermeked (lettem volna)

2008. december 12., péntek

Csoki torta, Család kedvence




Család - kedvenc csokitortája

Hozzá valók: 9 tojás Krémhez: 3 ek. Sima liszt
3 ek. rétesliszt 3 dl. hideg tej
5 ek. sima liszt 20 dkg. cukor
3 ek cicakakaó 20 dkg. Vaj vagy 25 dkg Rama.
½ sütőpor 4 ek. Cicakakaó
2 cs. Vaniliás cukor 2cs. Vaniliás cukor
9 ek. Kristálycukor

Előszőr a tojásfehérjét felverem pinyi sóval, ebbe a kristálycukrot 9 ek-nállal, de nem egyszerre ezt sem, fokozatosan, apránként és közben verem tovább, míg szép állaga nem lesz. Ekkor jön bele a tojás sárgája, de csak kettesével, közben tovább verni. Legvégén az elkészített lisztkeveréket-sütőporral, szintén csak kétkanalanként adagolva és ezt már nem géppel, hanem habverővel finoman a tál széle mentén forgatgatva, majd a kakaó, óvatosan, bele szitálva, v. szórva…
Nagy méretű kerek tortaforma aljára sütőpapírt vágtam már előzőleg. Ebbe szépen beleöntöm a masszát és közepes meleg – már előre melegített – sütőbe, második sínre teszem. S gyönyörűen emelkedik, hozzá nem nyúlok a sütő ajtajához. Mikor látom, hogy szép magas, sőt kissé elhúzódik a szélétől, tehát megsült, lezárom a sütőt, ill. elzárom, ha gáz van. Az ajtaját viszont pinyit nyitom, s hagyom benne egy ideig, aztán jobban kinyitom az ajtaját, tehát a lényeg, hogy nem szabad egyből kivenni, olyankor jön a méreg, a kétségbeesés, mert összeesik a torta. Még, a fokozatos lehülés után kivévi is edényalávalóra teszem, tehát nem mondjuk a műmárvány asztallapra!

Krém:.
3 ek. Lisztet 3 dl hideg tejjel kikeverünk, lassan sűrűre főzzük, levéve állandóan kevergetve kihűtjük, nem kell kétségbeesni, ha kicsit darabos lesz, szűrőn éppen át lehet fakanállal szűrni, s megszűnnek a darabkák.
Az előzőleg kikevert -- vaj,cukor,vaníliás cukor- hoz adagoljuk de nagyon lassan, tehát egy-egy kanállal a főtt krémet, ezt már géppel csináljuk. Amikor már a két krém szépen össze van dolgozva, könnyűvé is vált, adjuk hozzá a kakaóport, így lesz szép és finom a krémünk.

Tortát három karikára vágva, megkenjük a krémmel, de a tetejét és az oldalát is.
Teteje kap még reszelt csokit, az oldala is csokit, csak fehéret és tökreszelővel, v. ubireszelővel, hogy nagyobb darabok legyenek. És kész, és szép.. Számot nem ilyen piros szélűt, csak nem kaptam olyat, amilyet szeretek, szép, finom, keskeny fehér számgyertyát.

Egészségetekre!

2008. december 11., csütörtök

2008. december 10., szerda

Soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas, mert az valószínű gondolkodni is tud!

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit. A feleség ekkor úgy dönt, hogy elviszi a csónakot egy kicsit, és majd olvasgat a tó közepén. Be is indítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem sokkal kesobb megjelenik a horgászellenor.
-Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a horgászat!
-De kérem, én nem horgászok, hanem olvasok!
-Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
-De mondom, hogy olvasok!
-Ha nem megy máshova, föl kell hogy írjam!
-Olvasásért?
-Nem, hanem mert tiltott területen horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz, és barmikor elkezdheti!
-Jó, de én meg akkor följelentem szexuális zaklatásért!
-De hisz magához sem értem! Nem is csináltam semmit!
-De minden eszköze megvan, és bármikor  elkezdheti!
-További szép napot Hölgyem! -és ezzel  továbbállt.
Tanulság: soha ne vitatkozz olyan novel, aki olvas, mert az valoszínu gondolkodni is tud!

2008. december 9., kedd

Omlós-élesztős beigli




Nem volt tervem receptet hozni az oldalamra, hiszen minden elérhető
a net-en és receptkönyv is van bőven, de ennek az egynek csak engedtem.
Ugyanis sok-sok évvel, évtizedekkel ezelőtt a Magyar Konyha Gasztronómiai Magazin II. évfolyam 4.számában jelent meg, kipróbáltam és azóta csak így
kéri a Család. Nem kell ünnepekre várni vele, nem lehet megunni!
Aki nem ismeri, ill. a hagyományos kelthez ragaszkodik, nyugodtan próbálja ki!
Sokkal-sokkal finomabb, gusztább és nem lehet betelni vele!
Eredeti fotót, ami a Magazin cím lapján van, nem tudtam hozni, hiába keresem google-ben, nem elérhető. Vásárlásra igen, olvasásra nem!
ZOOM-ra klikkelj, akkor olvasható norm. méretben!



2008. december 8., hétfő

Fenyődíszek, dekorációs képek




Nagyon kérlek Benneteket, ne ítéljetek el a nagy össze-visszaság miatt!
Képtelen vagyok rendezni, elég volt megszámoznom, ott is hibáztam, közben vettem észre!
Egy ideje "nem ismerek magamra"!!
Minden tiszteletem azon oldal tulajdonosainak, ahol minden a maga helyén és csoportokba szedve látható.

2008. december 7., vasárnap

A Józan Ész halálára

A Józan Ész halálára
(nyugodjék békében)


Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok
éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt,
mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell
olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és
hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem
mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de
hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves
kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy
osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk,
mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen
diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy
gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket,
ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat
nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a
bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember
már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a
tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl
egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal
eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé:
Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké:
Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról,
hogy elment.

Tudod, mi a bánat?

Rating:
Category:Other
Tudod mi a bánat?
Várni valakit,aki nem jön többé.Elmenni onnan,hol boldog voltál.S otthagyni a szívedet örökké!Szeretni valakit,aki nem szeret téged,Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek.Kergetni egy álmot,soha el nem érni.Csalódott szívvel,de mindig remélni.Megalázva írni egy könyörgő levelet.Szivdobogva várni,s nem jön rá felelet,Szavakat idézni,mik lelkedre hulltak.Rózsákat őrizni mik elfakultak.Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.Mással látni meg őt,s utána fordulni.Kacagni,kacagni hamis lemondással.Hazamenni,sírni könnyes zokogással.Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat.S imádkozni.Ő sose tudja meg mi is az a bánat.A szív gyorsan elárulja önmagát,de mást lát két szemem.Messze túl a könnyeken,hogy még mindig te vagy mindenem.Ha azt kérdezné tőlem most valaki.Mondjam meg mit jelentesz nekem?Tán büszkeségből azt felelném.Semmit,csak múló szerelem.Elmegyünk egymás mellett,s két szemed rámnevet.Kacagva köszöntelek én is.De hangom megremeg.Mosolygok az utcasarokig,aztán,hogy elfordulok,fáradt szememhez nyulok.S egy könnycseppet elmorzsolok.A válás mindig nehéz,de rosszul itélsz,Nem bántam meg,bárhogy is volt,nem bántam meg.Szívedben mindig lesz egy hely emlékednek.Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett.és csak az maradsz,ki engem boldoggá tett.Elmentél tőlem kedves,és én engedtem,menj csak el,Hiába lett volna minden,ki menni akar ,engedni kell.Mosolygott hozzá az arcom,de mögé,már senki se néz.Játszani a közönyös embert,most látom csak milyen nehéz.Ha azt kérdezné most tőlem valaki,Mondjam meg ,mit is jelentesz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék,s nem tudnék szólni hirtelen.S nemsokára mondanám halkan.Semmiség ,csak az életem.S nem venné rajtam észre senki sem,Hogy könnyes lett a szemem!

angeli_annunciazione.pps, angeli_annunciazione[2].pps, julien_duprei.pps

Attachmentre kattintva, már menti is gépedre a .pps-t. Itt a kép, csak dekoráció!!

Gyönyörű, egyedien tervezett téli-karácsonyi háttér és fejlécnek való képek




CREATED BY LADY P.-TŐL

2008. december 6., szombat

Reményik Sándor: Három narancs

Három éve fáj ez a hangulat.
És nem tudom kisírni,
Versben kipanaszolni magamat.
Kísért, és eltûnik -
És újra visszajön.
S nem tud, nem tud mégsem kihullani
A szó s a könny.
Tegnap, idegen emberek között,
Utcán, villamoson,
Azt hittem: most, most mindjárt megfogom.
Szememre már fátyol ereszkedett,
A lelkem látott.
A kalauz csengetett.
S a ködben ismét minden elveszett.
S ma újra jön,
De már nem az a szó
S nem az a könny.

Ma újra narancsot hoztak nekem.
És én a narancsot nem szeretem,
Nem szeretem.
Fáj a formája, színe szomorít
És íze bánat-íz az inyemen.
És halotti tor-íz a torkomon.
Amit kapok, azt elosztogatom.
De három narancs mindég megmarad
Nekem.
Ködbõl felém dereng
Ezüstkoszorús édes angyal-arcod,
Anyám.
És szólsz:
Édes fiam, hozzál három narancsot.
Már beteg voltál, s nem esett jól semmi.
Három narancs...
Utolsó kívánságnak...
Én Istenem, be szerény tudtál lenni.

Te nem csak életet adtál nekem,
De nekem adtad az életedet.
És - három narancsot vittem Neked.
És késtem azzal is.
Ki tudja, merre kóboroltam akkor,
Álmodva akkor is.
Mert gyarló volt bennem a szeretet.
Hálásan mosolyogtál,
S a három narancs Neked jólesett.

Ó, élet, - világ - narancsligetek:
Most minden pompátok lefosztanám,
Anyám, Neked.
De Neked nem kell, csak három narancs.
Ködbõl felém dereng
Ezüstkoszorús, hóharmatos arcod:
Édes fiam, hozzál három narancsot.

Azóta nem bírok narancsra nézni.
Facsarja a szívem.
Fáj a formája, színe szomorít
És íze bánat-íz az inyemen.
Amit kapok, azt elosztogatom.
De három narancs mégis megmarad
Mindég nekem. .

Öregség_elmúlás versben




2008. december 1., hétfő

Ahogy a válóperes ügyvéd látja

Szűcs Emese

A házasság: ostromlott vár
Az elmúlt tíz évben – átmeneti visszaesés után – a válások száma megint erőteljes növekedésnek indult. Azon túlmenően, hogy többen és rövidebb ideig tartó együttélés után válnak el, megváltozott a közös élet jellege is, egyre elterjedtebb az élettársi kapcsolat, és a válások mikéntje, kultúrája is sok tekintetben átformálódott. A bontóperek több mint 70 százalékát a feleség kezdeményezi, miközben a nőknek rosszabbak az újrakezdési lehetőségeik. A főbb válóokok, mint az alkohol, a h?tlenség, a durva bánásmód mellett megjelent a vagyon is mint házasságot megrontó tényező. Dr. Sz?cs Andreával, a budapesti értelmiség és m?vészvilág ismert válóperes ügyvédjével arról beszélgettünk, hogy a rendszerváltás hogyan hatott a házasságokra, és általában milyen okok miatt futnak zátonyra a mai házasságok.


Biztos, hogy a legtöbb ember nem úgy köt házasságot, hogy egyszer vége lesz

A magyar családjogi törvény, amely 1952-ben született, nem sorol fel konkrét válóokokat, hanem azt mondja ki, hogy a házasságot komoly és alapos ok esetén lehet felbontani. Azaz amikor megállapítható, hogy nincs remény a kapcsolat helyreállítására – ezt minden adott esetben külön meg kell vizsgálni. Régebben elutasíthatta a keresetet a bíróság, ha a másik fél nem volt hajlandó elválni. Ma egyértelm?en az a gyakorlat, hogy az egyik házastárs döntése is elég, tehát bármennyire is ellenkezik a másik fél, fel kell bontani a házasságot, mivel csak az egyik ember akaratából az nem maradhat fönn.
– A fiataloknál két-háromszor gyakoribb a házasságon kívüli együttélés, mint hajdanán, a mai negyvenesek idejében volt. Erre utal, hogy a házasságon kívüli születések aránya rendkívül dinamikusan emelkedik. Miért látszik ma nehezebbnek kimondani a boldogító igent?
– Régen a fiatalok együttélésének szinte az egyetlen létező formája a házasságkötés volt, mára viszont teljesen természetes, elfogadott állapottá vált az élettársi kapcsolat, méghozzá amiatt, hogy a későbbiekben ne okozzon jogi komplikációt a kapcsolat esetleges megsz?nése. Pedig okozhat, mert születhet az élettársi kapcsolatból gyermek – és születik is egyre több –, s ilyenkor a gyermekelhelyezés, a tartásdíj, a kapcsolattartás, sok esetben még a vagyoni kérdés is éppúgy megoldásra vár, mint egy válóperben. Tehát élettársi kapcsolat felbomlásánál távolról sem egyszer?bb a képlet. Alapvetően nem a házasság intézményével lenne a baj, hanem sokkal inkább azt látom problémának, hogy az emberek jelentős része manapság nem elég toleráns és érett egy hosszú távú, felelősségteljes párkapcsolat kialakítására – s ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy háromdiplomás-e az illető vagy sem. Sőt.
A válóperek egy része ma is közös megegyezéssel folyik, amikor is meg tudják őrizni az emberi viszonyt a felek, tehát hajlandóak leülni egymással tárgyalni. Ez még a legszerencsésebb eset, amikor aránylag kevés sérüléssel lehet kijönni a válóperből. Tudvalevően a családjogi vagy válóper az igazán klasszikus intim szféra, ami mindenkit mélyen érint, itt életre szóló sérelmeket lehet elszenvedni. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre könnyebben elérhető az a pont, ahol ez a kontaktus már egyszer?en nem m?ködik, átfordul keser? gy?lölködésbe az egész ügy, és évekig tartó, mellékperekkel tarkított, kimerítő procedúrának néznek elébe a felek.

A gazdagság mint válóok

– Mit hozott a rendszerváltás ezen a területen? Különböznek-e a mai válóperek a régebbiektől?
– Két dolog újdonság. Az egyik a pénz, a nagy pénz megjelenése a házasságokban. Miután hatalmas magánvagyonok jöttek létre, a vagyonnak a kezelése, az afölött való rendelkezés ma egy rendkívül komoly válóok lehet.
Megdöbbentő dolgokat engednek meg maguknak az emberek, ha sok pénz van a zsebükben, olyanokat, amiket azelőtt, amikor kétkeresős-kétpilléres családokról volt szó – tehát nem lehetett elképzelni a másik nélkül a boldogulást –, eszükbe sem jutott volna megtenni. Igen gyakori tapasztalat: ha az egyik fél nagy jövedelemre tesz szert, kvázi eltartja a többieket, akkor teljesen eltorzul a viselkedése. A rendszerváltást követően sokan jól menő vállalkozókká lettek, miközben házastársuk – többnyire feleségük – pozíciója nem változott. A feleség nem vett részt a hatalmas vagyon létrehozásában, csak asszisztált hozzá, biztosította a megfelelő családi hátteret, ellátta a gyerekeket, miközben anyagilag teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Gyakori eset, hogy ilyenkor a társa uralkodni kezd rajta, minden fillérrel elszámoltatja, miközben például nyilvánosan rendre megcsalja. S amikor a megaláztatások sorozata után az alárendelt fél kilépne a szituációból, rájön, hogy a mínuszról kell majd újrakezdenie, mert semmi sincs a nevén. A kör bezárul. Ráadásul hatalmi helyzetét fenyegetve érezvén a másik viselkedése még jobban eldurvul. A rendszerváltásnak ez az egyik hordaléka. Akinél a pénz, az megengedhet magának mindent, mondom mindent.
– A nők előtt is megnyíltak a lehetőségek, van ahol a gyengébbik nem keres több pénzt. Ilyenkor mi a helyzet?
– Valóban előfordul, hogy a nő keres többet, és egyre több fiatal pozicionált nő van, aki óriási karriert fut be. Furcsa módon ezeknek a nőknek jellemzően nehezen sikerül a párkapcsolatuk. Az igazán sikeresek nagyon nehezen tudnak ma már férjhez menni. Amennyiben mégis sikerül nekik, rengeteg veszély fenyegeti a házasságukat. Vagy attól válik rövid élet?vé a kapcsolat, mert az asszony karrierje magasabbra ível, mint a férfié, s ezért teljesen felcserélődnek az otthoni szerepek: ilyenkor a férj vezeti a háztartást, ő neveli a gyerekeket. Vagy azért, mert a férj is érvényesülni akar, s olyan rivalizálás jön létre a felek között, hogy garantáltan elválnak.
– Itthon is megjelentek a házassági szerződések. Nem túl illúzióromboló egy fiatal pár számára, hogy házasságkötés előtt ügyvéddel írásba fektessék, ki mit vihet egy esetleges váláskor?
– Ez az új intézmény még nem annyira elterjedt, bár a segítségével a későbbi jogviták elkerülhetők. Ez a lépés, való igaz, nem a szerelemről szól, ugyanakkor kétségtelenül racionális cselekedet.

Győz az erősebb

– Az előbb két újdonságot is említett a válóperekkel kapcsolatban. A pénzen kívül melyik a másik?
– Betört a b?nözés a családi életbe, "győz az erősebb" elven m?ködik ma sok minden, így például a gyerekelhelyezés is. Ma már egyáltalán nem ritka, hogy a gyereket elrabolják vagy elraboltatják, szabályos b?ncselekmény keretében. Egy másik fajta jellegzetes b?ncselekmény a közös vagyon "eltüntetése". Mondjuk, van az egyik félnek egy "A" kft.-je, ami a bontóper megindulásakor elhal, és lesz helyette egy "A2" kft. Így vonja ki az illető a közös vagyont az osztozás elől. Ha ez nem a házastárssal szemben történik, akkor a Btk-ban fedezetelvonásként definiálják.
– Ha egy mondatban kellene megmondania, hogy mi manapság a legfőbb válóok, akkor mit mondana?
– Azt, hogy az ok: minden és semmi. A párkapcsolat belső erejétől függ, hogy mit néz el az egyik fél a másiknak, mennyire képesek megoldani a problémáikat. Elképesztő végleteket láttam már. Sokszor megdöbbentő, hogy mi mindent elvisel az egyik a másiktól. Máshol pedig látszólag egy kis semmiség is elég ahhoz, hogy a házasfelek különmenjenek. Ilyenkor a per során derül ki, hogy eleve a házasságkötéskor sem stimmelt már a kapcsolatuk, valahogy belesodródtak, vagy megszületett a gyermek, és azért kötöttek házasságot – ez igen gyakori manapság. Azóta életük minden napja folyamatos vitákkal telt, s pár közös év után egy látszólagos apróság meghozta a döntést. Azt látom, egy vagy több gyermek sem képes összetartani két össze nem illő embert. Sokéves gyakorlatom után már pontosan érzékelem, hogy mikor állítható helyre egy házasság, és mikor nem. Füst Milán szerint a házasság négy lábon álló asztal, amely még három lábon megáll, de kettőn már nem. A négy láb a lelki, a szellemi, a testi harmóniát, és legfőképp az életstílus azonosságát jelenti. Sokszor látható, hogy akár szexuális kapcsolat nélkül is m?ködik – ha kell – egy házasság, feltéve, ha sok más egybetartja azt. De ha a felek életstílusa különböző, akkor tapasztalatom szerint azt a legnehezebb orvosolni.

Mindkét fél rosszul jár

– Miként indokolható, hogy főként a nők kezdeményezik a válást?
– Nekem több férfi ügyfelem van, s ők – bár szinte mindegyiküknek volt már külső kapcsolata – többnyire nagyon elkeseredetten veszik tudomásul, ha a feleségük egy másik férfi miatt elhagyja őket. Viszont azt el kell mondanom, hogy a nők a legtöbb ilyen esetben pórul járnak, mert mire szabaddá válnak, már nincs meg a barát, aki miatt a válást kezdeményezték. A férj viszont, aki ellenezte a szakítást, pillanatok alatt mint szabad préda egy másik nő hálójába kerül. A statisztikákból is tudható, hogy az életkor növekedésével a férfiak javára billen a mérleg: egy húszéves férfira 1,2, míg egy ötvenévesre 6-8 nő is jut – ráadásul ez utóbbi nyilván nem az ötvenesek között fog elsősorban válogatni.
– A fiatal nők vannak tehát előnyben?
– Nem mindig. Új jelenség, hogy egyre több olyan kapcsolat alakul ki, ahol a nő az idősebb. Sokszor hallom az elhagyott feleségtől, hogy a férje lelépett egy nála 5-10 évvel idősebb nő miatt – ráadásul nem is anyagi okokból. Ez a jelenség manapság meglepően gyakori, és állítólag világjelenség is. Talán azért, mert a mai harmincas fiatalemberek anya- és így feleségképe is egy teherbíró, dolgozó nő, aki emellett ellátja a háztartást is, rendjén megoldja a dolgokat. Ha ilyet nem talál a saját generációjában, keres az idősebbek között, aki az ő életének a dolgait is abszolút megoldja, és valahogy ki is néz. Tehát nem a pénz fog dominálni, hanem a biztonságérzet. És ha nem is mindig idősebb a nő a feleségnél, de az biztos, hogy érettebb személyiség.
– Mitől az ellentmondás, hogy bár a nők járnak rosszabbul, mégis zömében ők kezdeményezik a válást?
– A válásnak nincs nyertese, csak vesztese. Olyan szempontból a nő a nagyobb vesztes, hogy neki kisebbek az esélyei egy újabb házasságra. De gyakran előfordul, hogy a férfi sem képes a válás után egy új kapcsolatra, mivel úgy került ki a procedúrából, hogy agyon van gyötörve a lelke. Miután ügyfeleim a pesti értelmiségi és m?vészvilághoz tartoznak, azért annyira általánosítani nem mernék. Én azt látom, hogy a férfiak sokkal érzékenyebbek tudnak lenni, szemmel láthatóan sokkal jobban megviseli őket a gyermekelhelyezés, a válással járó egész peres eljárás, mint a nőket. Valahogy nagyobb felelősségérzetet érzékelek náluk. A nők sokszor teljesen rezignáltan viselik a válási tortúrát, s kár, hogy ilyenkor nincs valaki, aki megmondaná nekik: nem olyan biztos, hogy az a hőn áhított szabadság kedvezőbb lesz, mint a férjeddel együtt fölnevelni a gyerekeidet.
Amikor csak lehet, lebeszélem az ügyfeleimet a válásról. Már csak azért is, mert a legnagyobb áldozat mindig a gyermek, ő az, aki a legkomolyabban sérül. Még talán a közös szülői felügyeleti jog a legemberibb megoldás, amikor a gyerek a válás után is szabadon közlekedhet a szülei között, s a szülők is törekszenek egy baráti viszonyra. Nos, meg kell valljam, ez a megoldás nem mindig az értelmiségi szülőkre jellemző.

Az értelmiségi állás a "legrázósabb"

– A vagyoni perekben tapasztalható-e néminem? nagyvonalúság?
– Szinte soha. Megdöbbentő, hogy mennyire pitiánerek tudnak lenni az emberek, az értelmiségiek különösen. A házasságukba bevitt dolgokról képesek a legapróbb részletekig elszámolni: törülköző, függönycsipesz ugyanúgy szerepel a listán, mint autó.
– Miért válnak normálisabban a kevésbé tanult emberek?
– Talán azért, mert két egyszer?bb ember esetén egyikőjük sem érzi magát különbnek mindenkinél. Az értelmiségi, az rendszerint veszélyes ügyfél, különösen ha orvos. Valamiért az orvosok válópere szokott a legkacifántosabb, a legelnyúlóbb per lenni. Rettenetes, egyik sem enged, és a másik sem hagyja. Lehet, hogy azért, mert a foglalkozásuk során hozzászoktak egy domináns szerephez, ki tudja. Az egyenesen elképesztő, mi mindenre képesek az emberek, hogy a házastársukat tönkretegyék, s ehhez a gyereket is felhasználják. Megtörténik, hogy két értelmiségi házasságának egyetlen gyümölcsét, a gyereket tekinti megosztandónak, mindezt botrányos gy?lölettel egymás iránt.
– Az Ön véleménye szerint milyen jövője van a házasság intézményének?
– Marad a régi közmondás, miszerint olyan a házasság, mint egy ostromlott vár. Aki bent van, az kifelé igyekszik, aki kint van, az befelé nyomul. Az emberekben mindig is meglesz egy egészséges igény arra, hogy olyan tisztázott párkapcsolatban éljenek, amelynek van jövőképe. Ha megsz?nne is a házasságkötés intézménye – nem fog –, ez még önmagában a párkapcsolati vitáknak, a jogi vitáknak nem vetne véget. Biztos, hogy a legtöbb ember nem úgy köt házasságot, hogy egyszer vége lesz, s a nem szerelmi házasságok sem biztos, hogy idővel szétmennek. Ismerek olyanokat, akik hajdanán kollégistákként azért házasodtak össze, mert csak így tudtak lakáshoz jutni. Azóta is boldogan élnek harmincöt éve.

 

7 biztos tipp a lehangoltság elûzésére! | Ép-lélek | freespirit.hu - asztrológia, ezotéria, mágia, párkapcsolat, ép-test, ép-lélek, szépség - a testi, lelki egészségért

http://www.elixir.hu/hu/magazin/ep_lelek/tippek_a_lehangoltsag_eluzesere
A 7-ből csokit és a fűrdőt választom.

2008. november 30., vasárnap

Karácsony.wyw.hu - Top 40 legnépszerûbb link

http://karacsony.wyw.hu/index.php?p=h
Itt mindent megtalálsz! Adventi koszorúk, Kotta, Zenélő képeslap, Karácsonyi versek, Animált gif, Szilveszter, jelmezek;
TélapóSzilveszteri party jelmez

2008. november 27., csütörtök

Humor; Az öregedés első jelei:

1. Külön alszol a fogaidtól.
>
> 2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájöss=
> z, hogy nincs is rajtad zokni.
>
> 3. A reggelinél zizegő, recsegő hangokat hallasz, pedig nem is kuko=
> ricapelyhet eszel.
>
> 4. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a =
> jogosítványodban.
>
> 5. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
>
> 6. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben als=
> zol.
>
> 7. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
>
> 8. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, minthogy a pénzed elfogyna=
> .
>
> 9. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit =
> mindig utáltál.
>
> 10. A születésnapodtól nem azt várod, hogy a korodra emlékeztes=
> sen.
>
> 11. Amikor lezuhansz a járdaszegélyről, mielőtt felkelnél,
>
> megbizonyosodsz arról, hogy az út ott van-e.
>
> 12. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a "felállás a sz=
> ékből".
>
> 13. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő ala=
> tt elfáradtál.
>
> 14. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
>
> 15. A noteszedben a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
>
> 16. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
>
> 17. A gyógyszerész a legújabb barátod.
>
> 18. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parko=
> lóban.
>
> 19. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
>
> 20. Minden fáj, ami meg nem, az viszont nem működik.
>
> 21. Két órán át keresed a szemüvegedet, miközben a fejeden va=
> n.
>
> 22. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
>
> 23. Már feladtad az összes rossz szokásodat, és még mindig semm=
> i sem lett jobb.
>
> 24. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
>
> 25. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik sz=
> ét.
>

Humor; ANYANYELVÜNK CSALAFINTASÁGAI – AVAGY: TÁRGYALÁSON

A Sirokkó - Illaberek mérkőzősen történt, hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetőre. A tettest annak rendje és módja szerint elő állították. Az ügy sima volt és egyszerű, majd hogy nem érdektelen. És akkor... elkezdődött a tárgyalás!

 

- A vádlott álljon fel! Neve?

- Bíró vagyok, kérem...

- És hol van a vádlott?

- Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen...

- Nézze, kérem. Az imént azt mondta, hogy maga a bíró. Tehát ön kapta azt a két megrendítő pofont.

- Még-hogy én!? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék bíró semmi pénzért!

- Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró?

- Ja, vagy úgy!... A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. A bíró úr is bíró, én is Bíró vagyok...

- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten a bíró.

- Foglalkozása?

- Lakatos!... - nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott...

- Ember! - kezdett parázslani a bíró. - Maga ugrat engem?

- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is...

- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!...Na, hol is hagytuk abba...Szóval ön is lakatos.

- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos Úr bíró, ugyebár. És igaz, hogy én Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos.

 

A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy időt nyerjen.

 

- Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karika-csapás, nem igaz?

 

A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán éleződött ki ismét a helyzet.

 

- A sirokkói járásbíróságon dolgozom - mondta gyanútlanul a vádlott. A bíró talpra szökkent.

- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró!

- Már hogyne volnék Bíró? - kezdett fortyogni a vádlott is. - Bíró Levente vagyok. Lakatos.

- Akkor mit keres a bíróságon?!

- A kilincseket javítom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint ön. Mert ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.

 

A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különböző tablettákat készített elő.

 

- Lépjünk tovább! - suttogta rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog.

- A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a műhelyből...

- Szóval a főnöke is ott volt.

- A főnököm utálja a focit. A Mester volt ott.

- Megőrülök!!! Egy lakatos-műhelyben tudtommal a főnököt hívják mesternek!

- Egy pillanat. Nálunk a főnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni?

- Nem értem, de nem is érdekel. Tovább!

- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11-es volt!

- Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró.

- Most a játékvezetőről beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente.

 

A bíró hörgő hangokat hallatott.

 

- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!!

- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem bíró, hanem Lakatos. Ettől eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró...

- A játékvezető tehát továbbot intett.

- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!

- Nem értem!...Nem értem!...- siránkozott a bíró. - Hogy jön ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltűnő, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?!

- Csak sorjában...csak sorjában. Először is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfeléről mindig ő végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van.

- Remek!...És hová teszi közben a pereceket?

- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy úgy!?...Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón pék-süteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tonira, a Sirokkó balhátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják!

- Szóval az ön főnöke tudja, hogy ki a pereces?

- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében, bíró úr. Nem tudja.

 

A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott.

 

- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön főnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...?

- Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a vádlott. - Felőlem lehet Németh is , Juhász is...

- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a bíró. - A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk...

- Látom...azt látom. De azt is láttam, hogy a dobó kézzel ért a labdához!

- Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit!

- Ami a dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte; aki viszont nem pereces, hanem balhátvéd -, hanem Dobó István, az Illaberek középhátvédje. Foglalkozására nézve...

- Tudom. Várkapitány.

- Nem egészen. Csapatkapitány.

- Elég!...Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön?

- Természetesen ordítani kezdtem. "Mester!" - ordítottam. - "Maga nálam még inas sem lehetne!"

 

A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt.

 

- Először: miért ordította szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy ő még inas sem lehetne magánál, amikor ő inas magánál? Másodszor: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11-est?

- Bíró úr!...Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester!

- Pedig ő Levente!

- Én vagyok a Levente!

- De maga nem bíró!

- De Bíró is vagyok!

- Ön lakatos!

- Maga a Lakatos!

 

A bíró tébolyultan megrázta a csengőt.

 

- Orvost!...Van orvos a teremben?

- Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból.

- Valami baj van?

- Kerítsen egy orvost, barátom! - szólt segítőkészen a vádlott.

- A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett.

- De kérem, én orvos vagyok!

- Akkor meg mit suszterezik itt?

- Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elme-szakértő, szerencsére.

- A tárgyalást berekesztem! - nyögte fáradtan a bíró. - Délután folytatjuk!

 

Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy délután megkezdődhetett a játékvezető kihallgatása.

 

- Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna.

- Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Síposra, hogy int-e? A Sípos nem intett. Tehát nem sípoltam. A bíró ebben a pillanatban kezdett papírrepülőket hajtogatni az aktákból.

- Hát nem magánál volt a síp? - kérdezte, de máshol járt.

- A síp nálam volt. A Síposnál zászló van. A Sípos csak inthet, mert ő a part-jelző, világos? Na, és akkor a bíró úr elkezdett ordítani...

- Én...? - tért vissza a valóságba a bíró. - Még-hogy én...?

- Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem őket. Azonban nekem estek, és...

- Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait - pattant fel a vádlott -, de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sport-társat illettem a tenyeremmel.

- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? - kérdezte a bírótól a bíró.

- Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volt-e...

- Én...? - sikoltozott hisztérikusan a bíró. - Még-hogy én...?

- Ön tudtommal Lakatos.

- Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva Bíró úr - és Bíró is vagyok! És Levente is!

- Nono! - intette a játékvezető a vádlottat. - Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád.

- Elég!!! - üvöltött a bíró. - máglyára velük! Én vagyok a bíró!

- Én!

- Én!

A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendőr is megsebesült - és a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játék-vezető. Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában. Pedig ő orvos volt...

 

2008. november 25., kedd

Drága Unokáimról 2008. nov.22-i felvételek




Jó, hogy vannak nekem!
Balról Katus nem unokám,
Gáborom kis barátnője.

YouTube - pop

http://www.youtube.com/watch?v=kH9q6p5zBXk
Nézzétek meg feltétlenül.
Amilyen tempóval indul és vágódik egyből spárgába, hintabukfenc-sorozat, együtt az ütemmel, és még szép is
/hintabukfenc? most találtam ki, nem tudom igazán mi is, testnev.tanár ne lássa, mit is írtam/
Véletlen láttam egyik barátomnál üziben, megnéztem és elhoztam.

2008. november 23., vasárnap

Csodálatos porcelánok




Barangoltam órákon át, nem lehet betelni vele.
Válogattam, másoltam, végül rá kellett jönnöm, nincs
értelme az egésznek, inkább a címet adom meg,
akinek van kedve nézzen be:

http://www.thecapodimonteshoppe.com/index.html

Hasonló érzésekkel fogsz gyönyörködni, mint
én is tettem.

2008. november 21., péntek

Ehető képek

Fantasztikus, hogy mik vannak!
Mayától kaptam, köszönet érte!
Attachmentre klikkelve már menti
is saját gépedre a .pps-t.

2008. november 14., péntek

Majomszeretet

Anjana a két éves csimpánz kislány a pótanyja a képeken látható két kis fehér tigrisnek, akiket a hurrikántól depressziós anyjuktól el kellett választani, mert veszélyben volt az életük egy dél-karolinai tigris menhelyen. Anjana fiatal kora ellenére már több kis oroszlán és gepárd kölyök felnevelésével büszkélkedhet. Nemcsak játszik a kicsikkel és dédelgeti őket, hanem cumisüvegből eteti is őket. Láthatóan elégedett a munkájával.

Fehér rózsa

> Talán rólunk is szólhatna ez a történet ...
                                   >
                                   > Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék
                                   > ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert,
                                   > panaszkodni kezdtem magamnak:
                                   >
                                   > ' Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell
                                   > mennem'
                                   >
                                   > 'Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire
                                   > szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.'
                                   >
                                   > Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az
                                   > árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a
                                   > drága játékokkal?
                                   >
                                   > Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
                                   > ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
                                   >
                                   > Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.Aztán a kisfiú
                                   > odafordult a mellette álló idős
                                   > hölgyhöz:
                                   >
                                   > 'Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a
                                   > babát?'
                                   >
                                   > Az idős hölgy ezt felelte:' Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt
                                   > a babát,kedveském'
                                   >
                                   > Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy
                                   > szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
                                   >
                                   > Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
                                   > babát?
                                   >
                                   > 'Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
                                   > Karácsonyra.Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki.'
                                   >
                                   > Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
                                   > sajnálkozva válaszolt.
                                   >
                                   > 'Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell ahhoz adnom
                                   > anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. '
                                   >
                                   > A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
                                   >
                                   > 'A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.'
                                   > 'Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
                                   > gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.'
                                   >
                                   > Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután
                                   > mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,amelyen éppen nevetett. Aztán
                                   > azt mondta nekem:
                                   >
                                   > 'És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, igy soha nem
                                   > fog engem elfelejteni.'
                                   >
                                   > 'Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de
                                   > apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.'
                                   >
                                   > Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a
                                   > pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a
                                   > fiút:
                                   >
                                   > 'Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?'
                                   >
                                   > Oké - mondta. 'Remélem, van elég.'
                                   >
                                   > Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük
                                   > a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
                                   >
                                   > A fiú ezt mondta:
                                   >
                                   > 'Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.'
                                   >
                                   > Aztán rám nézett és hozzátette:
                                   >
                                   > 'Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen
                                   > elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a
                                   > húgomnak. Meghallgatott!
                                   >
                                   > Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
                                   > anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
                                   >
                                   > 'De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
                                   > Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.'
                                   >
                                   > Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
                                   > Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.
                                   > Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből-
                                   >
                                   > Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik
                                   > említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy
                                   > fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus
                                   > állapotban van.
                                   >
                                   > A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
                                   > fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a
                                   > kómából, amibe esett.
                                   >
                                   > Ez a család lenne a kisfiú családja?
                                   >
                                   > Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy
                                   > újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
                                   >
                                   > Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd
                                   > ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
                                   > látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
                                   >
                                   > Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
                                   > fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy
                                   > érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú
                                   > érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
                                   >