Fehér rózsa

> Talán rólunk is szólhatna ez a történet ...
                                   >
                                   > Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék
                                   > ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert,
                                   > panaszkodni kezdtem magamnak:
                                   >
                                   > ' Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell
                                   > mennem'
                                   >
                                   > 'Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire
                                   > szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet.'
                                   >
                                   > Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az
                                   > árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a
                                   > drága játékokkal?
                                   >
                                   > Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
                                   > ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
                                   >
                                   > Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.Aztán a kisfiú
                                   > odafordult a mellette álló idős
                                   > hölgyhöz:
                                   >
                                   > 'Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a
                                   > babát?'
                                   >
                                   > Az idős hölgy ezt felelte:' Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt
                                   > a babát,kedveském'
                                   >
                                   > Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy
                                   > szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
                                   >
                                   > Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
                                   > babát?
                                   >
                                   > 'Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
                                   > Karácsonyra.Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki.'
                                   >
                                   > Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
                                   > sajnálkozva válaszolt.
                                   >
                                   > 'Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell ahhoz adnom
                                   > anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. '
                                   >
                                   > A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
                                   >
                                   > 'A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.'
                                   > 'Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt
                                   > gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.'
                                   >
                                   > Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután
                                   > mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,amelyen éppen nevetett. Aztán
                                   > azt mondta nekem:
                                   >
                                   > 'És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, igy soha nem
                                   > fog engem elfelejteni.'
                                   >
                                   > 'Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de
                                   > apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.'
                                   >
                                   > Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a
                                   > pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a
                                   > fiút:
                                   >
                                   > 'Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?'
                                   >
                                   > Oké - mondta. 'Remélem, van elég.'
                                   >
                                   > Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük
                                   > a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
                                   >
                                   > A fiú ezt mondta:
                                   >
                                   > 'Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.'
                                   >
                                   > Aztán rám nézett és hozzátette:
                                   >
                                   > 'Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen
                                   > elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a
                                   > húgomnak. Meghallgatott!
                                   >
                                   > Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
                                   > anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
                                   >
                                   > 'De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
                                   > Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.'
                                   >
                                   > Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
                                   > Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.
                                   > Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből-
                                   >
                                   > Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik
                                   > említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy
                                   > fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus
                                   > állapotban van.
                                   >
                                   > A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
                                   > fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a
                                   > kómából, amibe esett.
                                   >
                                   > Ez a család lenne a kisfiú családja?
                                   >
                                   > Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy
                                   > újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.
                                   >
                                   > Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd
                                   > ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
                                   > látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
                                   >
                                   > Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
                                   > fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy
                                   > érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú
                                   > érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
                                   >