Soha többé!
Karod koszorúját körém nem fonod.
Nem ragyog szeretőn rám a mosolyod.
Ajkad nem ízlel, rajtam szád nem kutat,
nem csókol mohón keresve titkokat,
nem, soha többé?
Leírt vallomásod meddő szóhalom.
Szavaid zenéjét rég nem hallhatom,
nem duruzsolsz mesés altatót nekem,
s nem kulcsolódhat már kezedre kezem,
nem, soha többé.
Nem ábrándozom sosem-lesz dolgokon.
Szívemet kitárni többé nem fogom,
szerelmet adni, s kapni nem merek
mert fáj, ha elhagy akit szeretek.
Nem, soha többé!
Drága Böbicikém!
VálaszTörlésnagyon szép versike, de te is rászoktál? Talán cejejmes vagyol Édes?
Puszillak:Macu
Drága Böbicikém!
VálaszTörlésNagyon szép versike! De mi történt? Te is?....
Puszillak:Macu
Egyáltalán,van-e valaki, ki nem éli át ezt?...Rosszul fogalmaztam,mert van,van aki MÉG nem élte át! Puszi,Böbicinek!
VálaszTörlésMacukám! "TE is???" ajjaj! szuhá!! Attól, hogy megkap egy vers, tartalma rám nem vonatkozik! "Túl mindenen".......puszillak.
VálaszTörlés........vagy már nem élheti át! Olyan is van, nem gondolod? puszillak.
VálaszTörlésDe,gondoltam s nem volt igazam! Puszi!
VálaszTörlés