A Jézuska ajándéka.

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Éliás László: A Jézuska ajándéka

Azt mondják, jó gyerek voltam,
Alig-alig sírtam
A kicsi bölcsőben.
Még nem tudtam járni,
Így nem kísérhettem ki
Anyát a temetőbe.

Ahogy nyolca ütött a falióra,
Akkoriban – biz már évek óta –
Imádkoztam Istenhez minden este,
Árvagyermek-lelkem nyugalmát keresve.

S ahogy a fagyos tél a nappalokat
Fogai közt egyre jobban szorította,
Eszembe jutott, mi hiányzik nékem,
Mi hozna szívembe igaz melegséget.

S imámba foglaltam, csak úgy találomra:
Küldené el nekem anyát karácsonyra,
Hiszen karácsony a szeretet ünnepe,
S egy anyának gyermeke mellett a helye.

Én jó gyerek vagyok, a tanulás is megy már;
Segítek elsöpörni a havat az utcán,
Nyáron is mindig hordtam az ebédet,
S öreg tehenünk mellettem legelészett.

A sok-sok rövid nap egymás után halad.
Minden gyerek várja, mi lesz a fa alatt.
Nekem nem kell labda, nem kell játékpuska,
Nekem anyát hozd el, édes kis Jézuska!

Hogyha kell, még ettől is jobb gyerek leszek,
Csak végre anyám hangján halljam a nevem.
S lám, mi történt! Nagyon jó az Isten!
Olyan csodát láttam, mi nem volt még itten.

Hogyan is kezdődött: Ültünk az asztalnál
Nagyapával. Nagyanyám főzte a vacsorát.
Hirtelen nyílt az ajtó, odanéztünk mindnyájan,
S mind a hárman egyszerre ismertük fel anyámat,

Hiszen ott volt a falon egyetlen kicsi képe.
Megnéztem én azt mindennap: van-e benne élet?
Megcsókolta szüleit anyám, aztán engem is;
Senki nem tudja rejteni az örömkönnyeit.

Majd valahonnan egy karácsonyfát vett elő,
Csillogó-villogó gyönyörű ezüstfenyőt.
Nekem addig csak tujafám volt, kis szegényes,
Ez meg itt valósággal vakít, olyan fényes.

Csak nézett engem anyám meleg barna szemével,
Majd megsimogatta fejem bársonyos kezével.
S a hangja! Istenem, az volt csak a szép!
Ahogy mondta: - Édes kisfiam, megnőttél! –

Azt se tudtam, hogy örüljek, én azt nem tanultam.
Mintha akkor születtem volna, s nem is lenne múltam.
Szorítottam anyám nyakát, ügyetlen kisgyerek.
- Megfojtasz., kis bolond!” – mondta, s gyengéden nevetett.

.Köszönöm, Jézuska, köszönöm, Istenem!
Most már én is tudom, mi az a szeretet,
S ahogy reggel a dunnát följebb húzta rajtam nagyanyám,
Megsimogatta fejem, és sokáig nézte, hogy szorítom a párnám.>