Pilinszky János: Szilveszteri "tizenkettő"

      

       

Pilinszky János: Szilveszteri "tizenkettő"

Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha e mögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő. Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.

 

 *****************************************

Nagyon újszerűek voltak számomra Pilinszky szilveszterrel kapcsolatos gondolatai, soha nem gondoltam még így erre az ünnepre. Én általában at érzem a szilveszterrel kapcsolatban, hogy kicsit erőltetett járat, azaz muszály, szórakozni, jól érezi magad, mert MA van szilveszter,persze benne van az elmúlás, ami általában nehézkes, kicsit fájó, de ugyanakkor benne van az újnak a titokzatossága, eljön az új év, már a nevében is benne van az ismeretlenség, sejtelmesség, ami aztán sok meglepetést hozhat. Nagyon tetszik a megközelítés, hogy hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. jó ötletnek tartananám, ha az emberek a nagy mulatozás, italozás helyett úgy ünnepelnénk, ahogy Pilinszky írja: "csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni. "