2007. július 22., vasárnap

VERS EREDETI _ átírt - egyéb

Én & Én

Én vagyok az angyal,
Ki rád tekint,
S lágy hanggal, finom sóhajjal
Átölel, megérint,
Derűt és fényt hozva
Magányos élet-átkodba.
Feledés, csoda, varázslat -
Mind-mind én vagyok,
Ott leszek, ha kellek, te vagy mások
Ha hívnak, megtaláltok,
Elborzadtok, ha megláttok:
Már nem az vagyok, kire vágytok.
Én vagyok a halál,
Ki rád vár.
S kacagva - mely örökké
Füledben cseng már - megöl.
Feketébe vonva a világot,
Kiirtva a fényt és boldogságot,
Ölelésem vérbe fojt, kitöröl
Minden emléket szemem sugara.
Betöltöm képzeted zugait
Rémekkel, félelmekkel, s életed
Kicsinyes fonalait méreggel
Itatom át - s aztán, de csak aztán -,
Ha már félőrülten, rettegve vágysz rám,
Széttépem.
De ott leszek megint,
És megsiratlak, ezer apró szájként
Felém átkot sikító sebeid
Hangjára könnyeim zápora,
Görcsös zokogás a válasz.
Ha én kellek, ezt vállald:
Én örökre a tiéd leszek.
És megsiratlak majd - ha már megöltelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése