VITRIOL* Greskovits Endre fordítása
Pár részletet kimásoltam, feltétlenül a megadott oldalon olvassátok el.
* * *
"E hosszú évek során én szilárd halmazállapotba dermedtem. Ebben
az alakban nem nagyon tudtam változtatni a dolgokon. Hagytam magam
lebegni az idő felszínén, nem törődtem vele, mivé lett az életem."
* * *
Ebenezer Paulrádzsból nem Isten csinált kövér embert. Hanem én.
Én, Margaret Sánti, méghozzá merő bosszúvágyból. Hogy szétzúzzam
önérzetét, és létét a puszta alapjaiban rendítsem meg. Hogy megszabadítsam
a világot egy olyan teremtménytől, aki – ha olyan marad, amilyen volt –
továbbra is együgyű örömmel aratná a bánatot.
-------------
A „lélek beköltözése” után, amely csak nyolcvan nappal a fogantatás után
történik meg. Arisztotelész is ezt mondta. Hogy a lélek csak akkor lép be
az emberi életbe, amikor a test már nyolcvan napot élt. Jelenleg a benned
lévő sejt csak ennyi: sejt lélek és érzések nélkül. Ha van egy pattanásod,
ami elfertőződik, nem szúratnád fel? Csak gondolj rá úgy, mint egy
daganatra, amit el kell távolítani.
-------------
Levette már a bugyiját? – kérdezte.
Ostobán meredtem rá. Hogy a csudába érti ezt? Hol vannak a kedves
és vigasztaló szavak, amelyeket mondani akar?
– Asszonyom, azt kérdeztem, levette-e a bugyiját.
Bólintottam.
Fölhajtotta a kórházi hálóinget a hasamig. Aztán letakarta a combomat
egy törülközővel, és így szólt:
– Ne mozogjon. Különben még megvágom.
Miközben a mennyezet mintázatát bámultam, leborotválta a
szeméremszőrzetemet.
Gondosan és fagyosan.
-------------
A szerelem ritka bukéval csábít. A szerelem követeli, hogy igyák meg.
Aztán a szerelem égeti a nyelvet, az érzékeket. A szerelem megvakít.
A szerelem megőrjít. A szerelem elválasztja az értelmet a gondolkodástól.
A szerelem öl. A szerelem etil-alkoholnak álcázott metil-alkohol.
-------------
Soha nem fogantam meg többé. Az orvosok azt mondták, egyikünkkel
sincs baj. Azt mondták, hogy akármelyik nap megfoganhatok…
Megpróbáltam nem gondolni rá. De néha egy csecsemő kúszott be a
fejembe; egy csecsemő, aki megpróbált megkapaszkodni elmém falán,
és felhúzódzkodni rajta; egy csecsemő, aki felém nyújtotta kezét…
--------------
Egy idő után feladtam. Nem volt energiám, hogy megpróbáljam
megvitatni a dolgokat. Vagy talán csak a reményt veszítettem el.
Ez nyilván árulkodott valamiről. Hogy amikor rájöttem, nem tudom
megváltoztatni, akkor már nem vártam többet a házasságtól meg
a kapcsolattól…
Nem tiltakoztam többet. Mosolyogtam, és velük nevettem. Azzá lettem,
aminek látni akart: jó pajtás és csapatjátékos. Az univerzális oldószer.
----------------------------------------------------------------------------------
Anita Nair: Hölgykupé lesz a következő, amit megszerzek, alig várom,
hogy olvashassam,
Egzotikus regény e röpke földi lét tétova boldogságkereső-kísérleteiről
Egy végtelenül hosszú utazás idejére – a hölgykupé utaslistájának
esetlegessége révén – kényszerűen összezárt hat asszony sorsa tárul
fel a regény lapjain, akik unaloműzésből, kitárulkozási kényszerből
mesélnek egymásnak. Kibeszélik magukból a fájdalmat, amelyre a sors,
vagy éppen India még ma is ható társadalmi tradíciói kényszerítik-
kárhoztatják őket. Ám tudják, hogy az önmagukhoz is kegyetlenül
őszinte élet-vallomások, a „gyónásaik” továbbra is titokban maradnak,
hiszen e vallomássorozatnak nincs, mert nem is lehet
visszaütő folytatása-következménye? Ritkán jut az olvasó
a még mindig egzotikusan
távoli világnak számító Indiából származó értékes, modem irodalomhoz.
Kiváltképp olyan letehetetlenül izgalmas regényhez, mint amilyen
Anita Nair – csak látszólag – nőkről szóló könyve, amely rendkívül
tudatos, mesterien zárt szerkezettel megalkotott, ám annál szélesebb
társadalmi rétegeket átfogó és bemutató mű. Remekíró szegődik
egymással összefonódott férfi-nő sorsok krónikásává – szinte a
beavatás misztériumával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése