Már régóta tudjuk mindannyian, hogy a „semmi” válasz jelent valamit. Mikor a kérdésünkre, hogy „mi a gond” vagy, hogy „van valami baj” azt a választ kapjuk, hogy semmi, mindig van
valami, csak mélyebbre kell ásnunk.
Ki ne találkozott volna egy párkapcsolatban problémákkal? Persze most nem azokra a kevésbé kezelhető esetekre gondolok, mint például a „megcsaltalak a legjobb barátod/barátnőd hugával/bátyjával (a megfelelő aláhúzandó), hanem kisebb dolgokra: egy szobában felejtett pár használt zoknira, mosatlan edényekre, elfelejtett névnapokra.
Jól megtanultuk az évek során, hogy a tökéletes párkapcsolat csupán illúzió, mögötte rengeteg munka és kompromisszum lakozik. Mikor mégis felmerül egy konkrét probléma, kérdésünkre az első (és legfelületesebb) válasz az, hogy semmi. A lényeg, hogy ezzel nem szabad beérnünk, nem szabad az ilyen reakció felett elsiklanunk.
Mert bizony néha kimennek a fejünkből azok a dolgok, melyek nekünk kevésbé fontosak, mint párunk számára. Férfiszemmel csak olyan példákra tudok gondolni, mint amikor elfelejtünk megdicsérni egy új felsőt, nadrágot, cipőt (illetve számos egyéb ruházati cikket), vagy hosszabb kapcsolatoknál az évforduló dátumának +/- egy napos csúsztatása. Az ilyen helyzeteknek általában sértődés a vége, és kérdésünkre hogy „mi a baj” csupán azt a választ kapjuk: semmi.
Ez az egyetlen, oly sokszor ismételgetett szó, csupán egy jelzés, hogy van valami, amire érdemes figyelmet szentelnünk, még ha ez sokszor nehéz és fáradságos is. Egy párkapcsolatban mindkét fél igényli, hogy foglalkozzanak vele, és nem csak egy szimpla kétsoros párbeszéd szintjén, hanem sokkal mélyebben is. Ez egy megfejtésre váró rejtvény, tehát semmiképpen nem érdemes elsiklani felette, pláne nem MSN-en, Skype-on, vagy e-mailen megbeszélni. Ehhez személyes kontaktus kell!
Szemtől szemben sokkal könnyebben nyílunk meg a másik előtt, és beszélhetjük meg éppen aktuális problémáinkat. Nem kell túlreagálni a dolgot, semmi sem tökéletes, és egy kis odafigyeléssel minden megoldható. A herceg nem fehér lovon érkezik, és a királynő sem egy tűzokádó sárkánnyal védett toronyban várja, igenis érdemes felhozni a legapróbb gondokat is, és beszélni a dologról. Az elhallgatás a legrosszabb, amit tehetünk. Nem éri meg károkat okozni egy jól működő kapcsolatban azzal, hogy elfelejtjük a szeretett nagymama születésnapját, és eszünkbe sem jut rákérdezni, hogy miért is volt torta a desszert a családi ebédnél.
Egy visszakérdezés (esetleg egy második) bőven elegendő ahhoz, hogy párunk megnyíljon, és beszéljen arról, hogy mi is a valódi gondja. Egy kapcsolat, bármilyen tökéletes legyen, megkövetel és megérdemel ennyit. Miért ne keressünk egy létrát a hercegnőhöz vezető toronyba?
Szöveg: Kiss Ferenc
Sok mindent elmond. Köszi.
VálaszTörlés