PÁRBESZÉD

 
    Elnök úr!
.         Mondjad, Jánosom.
.                    Lenne rám néhány perce?
.         Hát hogyne lenne, Jánosom! Te vagy a mi frakcióvezetőnk, hogy a bánatba ne lenne terád időm!
.         Köszönöm, elnök úr!
.         Hagyd már ezt az elnökurazást, Jánosom! Szólíts te is úgy, ahogyan a többiek.
.         Köszönöm. Szóval, Viktátor...
.         Viktátor? Hát ez meg mi a fene, Jánosom?
.         Bocsánat, Viktort akartam mondani.
.         Na, ki vele Jánosom, mi a pálya?
.         A végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról lenne szó.
.         Ez jó, Jánosom, nekem is tetszik. Láttad a kommancsok pofáját a parlamenti vita közben? Majd behaltam a röhögéstől, ahogy néztem a savanyú képüket.
.         Tényleg nagyon mókás volt. Hanem lenne itt valami.
.         Mondjad Jánosom, megoldjuk.
.         Tegnap benn voltam az egyik kereskedelmi tévében, ott kérdezte a riporter, hogy miért éppen öt évre visszamenőleg kell a végkielégítések után adót fizetni. Amikor pedig, így a riporter, az első Orbán-kormány távozó miniszterei és államtitkárai is nagy végkielégítéseket vettek föl.
.         És te? Mit mondtál annak a firkásznak Jánosom?
.         Szó szerint azt, hogy senki nem tiltja meg nekik, hogy ezt visszafizessék. Én azt gondolom, hogy ez lelkiismeret kérdése is alapvetően. És, ezt mondtam a kamerák előtt, meg fogok keresni minden érintettet, és jelzem nekik, hogy a frakció álláspontja szerint ez helyes.
.         Nagyon jól mondtad, Jánosom.
.         Hát most itt vagyok, Viktor.
.         Látom, Jánosom, hogy itt vagy. Elmondanád, hogy miben segíthetek? Tudod, sok a dolgom...
.         Amikor 2002-ben távoztál a kormányfői székből...
.         ... és ellenzékbe került a haza...
.         ..akkor te, Viktor, 5 597 000 ezer forintot vettél fel. Ebből 3 525 000 ezret kellene visszaadni.
.         Három és fél milliót? Már miért kellene visszaadnom? Az a pénz nekem járt.
.         A törvény szerint, Viktor, tényleg járt. A jó erkölcs szerint viszont...
.         Tudom, Jánosom, hogy mi a jó erkölcs, a Szijjártó is mindig elmondja a tévében: visszaszerezzük a pofátlanul magas végkielégítéséket. Te, Jánosom, megfigyelted, hogy milyen mulatságosan mondja ezt a Szijjártó? Tőle tudom, hogy két napig gyakorolta a tükör előtt. Először mindig elröhögte magát, de végül sikerült neki. Ügyes fiú a Péter, lehet, valamikor őt nevezem ki utódomnak...De mondd, Jánosom, miről akartál velem beszélni?
.         A három és félmillióról, Viktor. Hogy vissza kellene fizetned.
.         A Fletó már visszaadta a pénzt? Vagy az a másik... a Bajnai.
.         Ők egy forintért voltak miniszterelnökök, Viktor.
.         De végkielégítést kaptak!
.         Kaptak, de nem vették föl. Továbbutalták valamilyen gyerekeket segítő alapítványnak.
.         Na, és azoktól nem lehet ezt a pénzt visszavenni?
.         Viktor, nem tetszene az embereknek. Éhes és beteg gyerekektől visszavenni a pénzt...
.         Jó, Jánosom, de áruld már el, tulajdonképpen mit akarsz te tőlem?
.         Mondtam már, Viktor. Vissza kellene fizetned a 3 és félmilliót. Tudod, a jó erkölcs, amiről mindig papolunk.
.         Miből, Jánosom, mondd meg nekem, miből fizessem vissza? Nagy a család, öt gyereket kell eltartani, tavaly Anikóval Mexikóban voltunk.
.         Értem, Viktor. Tehát nem fizeted vissza a három és félmilliót?
.         Most nézz meg alaposan Jánosom, madár vagyok én? Tollas a hátam?
.         Nem tudom Viktor, még sosem zuhanyoztunk együtt...
.         Na, jól van, ezt megbeszéltük, Jánosom. Van még valami?
.         Nincs más, Elnök úr. Ennyi lett volna.
.         Szólíts csak nyugodtan Viktornak. Tudod, hogy nem szeretem a csendőrpertut.