B — Dráááágám! Puszi-puszi! Nem is gondoltam volna, hogy te.. itt..
A — Már, hogy ne jönnék.. hiszen ez ma a legnagyobb látványosság.. kedves férjed..?
B — Áhh, tudod, őt nem kötik le az ilyen magasröptű dolgok. Szívesebben babrál az atomreaktorával — hisz tudod.
A — Persze, persze. Az én férjemet hét stegoszaurusszal sem lehetne ide elvonszolni.. Azt mondja, ez a nők kiváltsága — és én hajlok arra, hogy higgyjek neki.
B — No igen, a férjek már csak tudják. Hogyan sikerült jegyet szerezned, éppen ide, a Szaturnusz-páholyba?
A — Ó, hát tudod, Zsóka, a munkatársam majdnem az összes koncerten itt van, szinte törzsvendégnek számít.. de ma nem tudott eljönni, mert a férjének ma veszik le a lábáról az exgradulátort.
B — Persze, hogyne, én is hallottam róla. Milyen nagyszerű, hogy így összetalálkoztunk.. te talán meg tudod mondani, hogyan működik..?
A — Az Egy Zongora? Á, nem értek én az ilyen zenei kütyükhöz, tudod. Mindenesetre fenomenális látvány és hangzás lesz ma is, azt mondják.. Mozart egyik elveszett, kv 756-os számmal jegyzett szonátáját fogjuk hallani.
B — Nahát, ez csodálatos, elmondhatatlan..
A — Igen, nem is reméltem, hogy a nagy téli hibernálásom előtt meghallgathatom.
B — Szerencsések vagyunk, no. Na de.. sötétülnek a lámpák.. nézd csak..
(Előkerül két látcső, rövid csend.)
B — Nahát, hogy ez a fiatalember mennyire vonzó..
A — Igen, tudod azt mondta a fodrászom, hogy direkt erre az alkalomra plasztikáztatta meg az orrát. Nézd csak, hogy felemeli.. nagyon előkelő, olyan.. művészies.
B — Jól mondod drágám.. már ebből is látszik a tehetsége.. egészen egyszerűen sugárzik!
(Megint rövid csend, a fények kihúnynak a nézőtéren, a fess fiatalember megáll egy függöny előtt, és színpadiasan meghajol. Kitörő tapsvihar. Egy reflektor rászegeződik a fiatalember orrára.)
A — Hogy tudja tartani! Elképesztő ez az XYZ!
B — Igen, és tudod, azt olvastam a Heti Nők Kedvencében, hogy XYZ a nők a férfiak és a kutyák után most már a baromfikat is képes becsábítani az ágyába! Sőt mi több, egyszerre többet képes kielégíteni!!
A — Elmondhatatlan, bár az én férjem volna képes ilyen teljesítményre..
B — És most mi fog történni..?
A — Ó, hát tudod jól. Széthúzzák a függönyt, ő bemegy mögé, aztán elhúzzák.. látod, épp most teszik.. és mikor újra széthúzzák, már nincs senki a zongoránál.. ó, most húzzák szét! Valóban senki nem ül a Bösendorfer mellett.. hát ez elképesztő..
B — És akkor most ki fog játszani?
A — Nem lehetsz ennyire tudatlan, hát nem is tudod, mire jöttél?! Ő fog játszani, csak tudod, ez az Egy Zongora. Arról híres, hogy ha valaki leül elé játszani, akkor az eltűnik, mégis olyan átéléssel képes muzsikálni, hogy az mindenki szívébe markol.
B — Bámulatos! Elképesztő! De.. miért húzzák el a függönyt, miután bement mögé?
A — Ó, az a nagyszerű szervezők miatt van. Kimutatták ugyanis, hogy ha valaki látja eltűnni az Egy Zongora mellől a művészt, akkor az beleőrül.
B — Nem mondod, drágám!
A — De mondom.. és..
(Megszólal a zene. A billentyűk mozognak a zene ritmusára, többé-kevésbé úgy, ahogyan kellene. Egyszerű, végtelenül primitív klasszikus dallam, nyomába sem ér a Mozarti zsenialitásnak.)
A — (elhalóan) Káprázatos..
B — Ó.. nem is hittem, hogy létezik ilyen muzsika..
(A zene végéig csönd, ékszercsörgetés, szipogás, könnytörülgetés. Nagyjából hét-nyolc percig tart a zenemű, aztán csend. A függönyöket behúzzák, majd kilép mögüle a fess fiatalember. Álló vastaps a jutalma.)
B — Ez valami elképesztő volt. Nem csodálom, hogy ennyire nehéz ide bejutni.. Még most is könnyezem, nézd csak, még jó, hogy a könnyálló sminkemet tetettem fel a kozmetológusommal..
A — Tudod, elárulok neked valamit.. Azt hiszem én.. én.. képes vagyok látni. Ahogy szólt a zene, én szinte láttam XYZ-t.
B — Nem mondod!!
A — De.. Látó vagyok.. (jó hangosan) Látó vagyok!!
(Egy újságíró mögöttük hallja a szavakat. A tömeg kitódulta után elkapja egy interjúra A-t.)
Szalagcím a másnap megjelenő Heti Nők Kedvencében:
A látó látta a láthatatlant.. hallatlan beszámoló.
(Társadalomkritika a jövőről_vagy már a jelen?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése