Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen
pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak
igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan
pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a
világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A
szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben
csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak
lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál
dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ,
milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
{Forrás: György Edit: A boldog élet titka}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése