Változik a világ, de jó vagy rossz irányba?

Nem rég két barátnőmmel is beszélgettem lényegében ugyanarról a témáról, de a két beszélgetés egymástól teljesen független volt. Ez arra ösztönzött, no meg az is, hogy már máskor is gondolkoztam ezen, és előjött már párszor egyéb beszélgetések során is, hogy fárasszalak titeket egy afféle fejtegetős cikkel, csak mint szoktam régebben.
A lényeg, hogy miért jutottunk oda, hogy egyre kevesebb fiúban/férfiban létezik az úgynevezett „vadászösztön”? Valahogy a hódítás kiment a divatból, pedig szerintem a lányok nagy része még mindig, még ha nem is vallják be néhányan, vágyik arra, hogy kényeztessék, hogy megpróbálják levenni a lábáról. Vagy csak néhányan maradtunk a menthetetlenül romantikus fajtából? Egyre többször hallani, hogy a pasik szerint sokkal egyszerűbb egy olyan lánnyal kezdeni, aki egyszerű, és nem kell kepeszteni utána, de kérdem én, ennek mi értelme? Régen mindig azt vallották, hogy persze-persze ott van a „vadászösztön”, de azért a lánynak kell megadni a kezdő lökést, és úgy rendezni, mintha a fiú hódította volna meg, közben pedig nem is. Ma már egyre inkább úgy van, hogy egyszerűen a lánynak kéne lépni, és ha nem, akkor jönnek a kavarcok és a szenvedések. Voltam már én is ilyen helyzetben, és van jelenleg is batárnőm, aki így van vele. Szegénykém megpróbált már mindenféle jelet adni, de egyszerűen nem tud kiigazodni az illetőn, mintha csak játszana vele, vagy ő sem tudná, mit akar. Ilyenkor már ott tart az ember, hogy a szemébe mondja úgy, ahogy van, hogy tetszik neki, de ilyenkor meg a pasik hajlamosak megijedni. És akkor mit lehet tenni? Lépjen az ember, vagy ne? Próbálkozzon jelekkel és végül adja fel, mikor már fél éve, vagy rosszabb esetben hosszabb ideje őrlődik, mert nem tudja eldönteni, hogy most a másik mit is akar? Komolyan szinte már nevetségesek ezek a helyzetek.
Maga az udvarlás meg teljességgel eltűnni látszik. Elhívni valahova egy lányt? Áh! Ez már kiment a divatból, hiszen bátorság kéne hozzá, mivel benne van a visszautasítás lehetősége is. Úgy tűnik egyre gyávábbak vagyunk. Persze, akinek nem inge… De akkor is így van, pedig a kihívások erősítik az embert, a pofára esésből lehet tanulni. A könnyebb út, persze egyszerűbb, de az unalmas nem, vagy csak én látom így? Ez olyan, mint pl. ha játszol valakivel, pl. teniszt. Egy gyengébbet persze könnyebb megverni, de valahogy legalábbis nekem nem ér fel sokkal egy ilyen nyereség. Az erősebbtől lehet tanulni, akkor fejlődsz, ha vesztesz, és ha mégis nyersz, az az igazi öröm, mert kevés esélyed volt, de mégis sikerült. Nem rég hallottam valami olyasmit, remélem jól emlékszem rá, hogy az emberek 75 %-a, ha választania kell a halál és a rabszolgaság között, előbbit választja. De miért? Ez is a feladás tipikus esete, küzdeni tényleg sokkal nehezebb, ezért is nem értem meg az öngyilkosokat. Persze vannak helyzetek, amiből nehéz kilábalni, de akkor is minden nap fel kel a nap, és minden kezdődik előröl. Mindig van másik lehetőség, vagy ha nincs, akkor csinálni kell, küzdeni.
No, de kicsit elkanyarodtam, szóval manapság ismerkedés céljából marad a buli, meg a netes ismerkedés, azaz a könnyebb út, de az ilyen kapcsolatokból nagyrészt nem sok minden lesz, bár akadnak kivételek.
Igaz, csak hogy a másik oldalt is megvédjem picit, hogy valahol talán mi rontottuk el, a nagy önállóságra törekvéssel. A feminizmus, és az egyenlőség hangoztatása állhat a háttérben? Talán, egy kicsit, de meg lehetne találni az átmenetet. Bevallom én is azok közé tartozom, akik olyan szakra járnak, ahol sok a fiú, csak, hogy bizonyíthassak, afféle „Csak azért is, majd én megmutatom!” felfogással, és idegesít, ha pl. látványosan átkísérnek az úton, mert át tudok én menni magam is, látom, ha jön az autó, de ennek ellenére, ha az embert néha körüllegyeskedik, az nem rossz. Nem kell tehát túlzásba sem esni, de nem jó a teljes megvonás sem, viszont úgy fest utóbbi felé indultunk el vészesen.
Tehát ki szerint hova tart a világ? Szerintem nem jó irányba, de ki tudja, lehet, hogy csak én látom így, és akkor felejtsétek is el ezt a cikket, de ha mégsem, akkor netán kicsit elgondolkodhattok rajta… ( Evee Ciryandil: "fejtegetős cikke")