2007. november 1., csütörtök

Unoka beszélget Nagypapájával

/jó, jó, az unoka pár évvel idősebb volt, mint a képen/

*  *             

>>>>   Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekről.
>>>> Egyszer csak hirtelen megkérdezte:
>>>> -Nagyapa, hány éves is vagy?
>>>> A nagyapa így válaszolt:
>>>> - Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televízió, a gyermekbénulás elleni
>>>> védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló
>>>> tabletta
>>>> előtt születtem.
>>>> Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.
>>>> Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a
>>>> szárítógépet
>>>> (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
>>>> Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású
>>>> utasszállító repülőgépek.
>>>> Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden
>>>> családban volt apuka és anyuka.
>>>> A ,,gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű
>>>> embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem
>>>> hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk.
>>>> Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt
>>>> születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az
>>>> orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.
>>>> 25 éves koromig minden rendőrt és férfit ,,uram"-nak szólítottam,
>>>> minden
>>>> nőt pedig ,,asszonyom"-nak vagy ,,kisasszony"-nak.
>>>> Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én
>>>> időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a
>>>> gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy
>>>> átadják
>>>> neki a helyüket, de ha terhes volt, a helyére kísérték és -ha kellett -
>>>> megváltották a jegyét és odavitték neki.
>>>> A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé
>>>> volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a liftbe és onnan ki;
>>>> alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy
>>>> nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, amit akkor is megtett, ha a
>>>> nő állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta
>>>> előtte
>>>> az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a
>>> kabátját.
>>>> Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény
>>>> bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára.
>>>> A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az
>>>> érvényes törvények tisztelete szabályozta, később teremtő együttélésben
>>>> és felelős szabadságban telt.
>>>> Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz
>>>> között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.
>>>> A fast foodról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek.
>>>> A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel
>>>> és barátokkal.
>>>> A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt,
>>>> nem pedig idegenekkel közös nyaralót.
>>>> Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is
>>>> beszélve.
>>>> Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH-ú rádióról, kazettákról, CD-ről,
>>>> DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról
>>>> sem, hát még hordozhatókról). A ,,notebook" jegyzetfüzet volt.
>>>> Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák,
>>>> sem
>>>> világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem
>>>> voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás
>>>> rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.
>>>> Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér
>>>> képek
>>>> voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek
>>>> nem léteztek.
>>>> Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett,
>>>> és
>>>> nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még
>>>> kevésbé Made in China.
>>>> Sosem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant
>>>> kávéról,
>>>> se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10
>>>> centavóért
>>>> lehetett vásárolni.
>>>> A fagylalt, a buszjegy, az üdítő: mind 10 centavóba került. Új autót
>>>> 1000 dollárnál olcsóbban lehetett venni... de kinek volt annyi pénze?
>>>> Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A
>>>> chip
>>>> szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem
>>>> létezett.
>>>> Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak
>>>> férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.
>>>> És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
>>>> -Hát, nagyapó... több mint 200! - felelt az unoka.
>>>> -Nem, kedvesem, csak 60!

 

1 megjegyzés: