Szentgály Kata:Szemek
Hogy milyen volt a két szemed,
ki tudja,
de nagyon mély volt és nagyon szelíd,
mintha minden borongó alkonyatnak
magába zárta volna színeit:
a párát és az álmodó sötétet,
mely mint a kéz, a Földet fogja át,
s amelyben már a messzi végtelenség
ígéri nékünk csillagsugarát.
Köszönöm! Csodaszép ez a vers!
VálaszTörlés